2017. October 30.
Magabiztosan vezettünk és gólarányt javíthattunk volna a gyengébb ellenfél otthonában. Ezzel szemben éppen hogy...

A meccs végére forrtak az indulatok...
Már pontosan nem is tudjuk, mikor volt utoljára Székelyhíd – Érmihályfalva bajnoki focimeccs, ám a csapatok szombaton gondoskodtak róla, hogy a megyei első osztályú bajnokság 10. fordulójában emlékezeteset “alkossanak”.
Az “érmelléki rangadó” egészen a második félidő feléig kevés izgalmat hozott: az Unirea összességében talán kevesebbet birtokolta a labdát, ám a hazaiak láthatóan nem tudtak mihez kezdeni ellenfelükkel, melynek ellentámadásai mindig veszélyt jelentettek, ami gólokban is megmutatkozott: a 9. percben Gego passzolt a kapu előtt a labdára váró Lakatosnak, aki megszerezte a vezetésünket – 1-0; a 31. percben a székelyhídiaknak volt szabadrúgásuk a mi tizenhatosunk előterében, ám elvesztették a labdát, egy Gego – Lakatos – Gego összjáték végén utóbb a félpályáról indulva nyargalt két védővel a nyakán Ármós kapujáig, majd higgadtan elgurított a hálóőr mellett – 2-0. Ez is maradt a félidei eredmény, bár Gábor J. fejeséből nőhetett volna előnyünk, igaz, a 35. percben Gábor G. bravúrja kellett a szépítés megakadályozására.
A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: a 47. percben tizenegyeshez jutottunk, amit Foris magabiztosan gurított a kapu jobb oldalába a balra mozduló Ármós mellett – 3-0; a 68. percben Crisan mintegy 18-20 méterről védhetetlen lövést akasztott a jobb felsőbe – 4-0. Közben, a 61. percben Gábor J. egy az egyben Ármóssal a kapusba lőtte a labdát, ami elé pattant vissza, ám másodszor is sikerült kilőnie korábbi csapattársát; a 66. percben Sándor elfutása után hosszan szöktette az egyébként ziccerbe érkező Crisant – ha ezeket a helyzeteket is kihasználjuk, talán nem kerül sor a rémálom-szerű folytatásra… Arra, ami részünkről indokolatlan és megmagyarázhatatlan volt, legalábbis a lelátóról nézve. Ilyen magabiztos vezetésnél és egy, a hazai szurkolók szerint is gyengébb csapat ellen egyszerűen leblokkoltunk, mintegy “magunkra húzva” a székelyhídiakat: alig 20 perc alatt három gólt kaptunk, abból kettőt a bal szélünkről “elszabadult” szélső beadása, és persze a szinte védelemmé alakult egész csapatunk asszisztálása mellett. Az elsőt a 71. percben, a másodikat a 81. percben – 4-2, miközben a 78. percben Foris szabadrúgásból a felső lécet találta el. A hazaiak érthetően vérszemet kaptak, megemelkedett adrenalin-szintjük mintha bénítólag hatott volna ránk, és ami még rosszabb, belementünk az adok-kapokba, a felesleges vitatkozásokba, alattomos szabálytalankodásokba. Mindez a 85. percben tetőzött, amikor Foris szándékos és durva szabálytalankodásért azonnal piros lapot kapott. A hazaiak tapasztalatlanságára és hevességére jellemző, hogy nem tudtak ezzel élni, hiszen még az ítéletet követő kavarodásban az ő egyik játékosuk is “túlpörgött”, amiért ugyancsak pirosat kapott. A hazaiak lendületét mindez nem törte meg, közönségük is heves buzdításba kezdett (a mieink nem kevésbé heves ócsárlása mellett), aminek eredményeként a 88. percben már 4-3 volt az állás… Kicsi híja volt a döntetlennek, már a hosszabbításban Gábor G. a léc alól tornázott ki egy lövést, sőt, a 90+3 percben a hazaiak (játékosok és szurkolók) tizenegyest reklamáltak, mivel meglátásuk szerint a labda egyik játékosunk kezén változtatott irányt… A bíró bele is fújt sípjába, de a meccs végét jelezte, így ha kínkeservesen is, de megszereztük a három pontot az önmagunknak nehézzé tett találkozó végén.
Ifj. Fele Sándor edző csapata: Gábor G. – Horváth, Iova (59. p Sándor), Foris, Hossu, Crisan (74. p. Morgovan), Kiss, Daroczi, Gábor J., Lakatos (79. p. Kanalas), Gego.
A forduló további eredményei és a tabella ide kattintva olvasható.
A 11. fordulóban az Unirea a Madarászi SK-t fogadja.