Sillye Judit : Időfonal
– átölel az időfonal –
akkor 1848-ban
március megrázta láncát
lazult a tél szorítása
népek tavaszán
felderengő hívó fényben
borzongva mosta
könnyes arcát
az anyaföld
“Kossuth Lajos azt üzente”
régen vágyott titkos hangra
virágzott ki a kokárda
hőssé válni dicső dolog
de tanúsítja az utókor
engedetlent eltiporni
mindig szövetkeznek gyávák
csatákra már nem vágtatnak
harci mének
zengjen értük hálaének
ki csillagot nyergel titkon
ódát ír verset himnuszt
mondja így mit szíve diktál
de soha ne magának írjon
fajtánknak génjeiben
kódolt a szabadságvágy
ez a nemzet éltetője
bár törékeny ez az eszme
hogy élőként megmaradjon
annak lelkünk a letétje
múltat jelent jövősejtést
az idő homlokán hordja
de megfejteni azt a percet
nekünk szent kötelességünk
közös ügyünk mellé állva
tereljen egybe élő láncként
az emlékezés méltósága
akkor
“a magyar név
újra szép lesz
méltó régi
nagy hiréhez”
Érmihályfalva, 2014. március