Az Ecolect Bihar Települések Közti Fejlesztési Egyesületet Chirila Bujor igazgató képviselte, a két győztes cég részéről pedig ezek vezetői, Czenk Ferenc (Salubri) és Kovács Zoltán (Ave Bihor) látták el kézjegyükkel a nyolc évre szóló megbízási szerződéseket.
A megyét az integrált hulladékgazdálkodás szempontjából hat övezetre osztották, ebből öt esetében hirdettek győztest. Nagyvárad ebbe nem tartozik bele, mert ő a különutas politikát választotta, illetve egy zóna esetében (a kibővített metropolisz övezet) meg kell még várni az óvás végeredményét.
A 300 ezer embert érintő beruházás teljes költségvetése ötvenmillió euró, melyből két százalék önrészt biztosít a megye, a többi pénz pedig vissza nem térítendő európai uniós támogatásokból származik, vagyis ISPA-alapokból, illetve a Nagy Infrastruktúra Operatív Programból. Élesd és környékén a Salubri foglalkozhat a hulladékgazdálkodással (13 közigazgatási egység), a többi négy zónában pedig az Ave Bihor: Nagyszalonta és környéke (11 közigazgatási egység), Belényes és környéke (28 közigazgatási egység), Margitta és környéke (12 közigazgatási egység), Érmihályfalva, Székelyhíd és környékei (11 közigazgatási egység).
A falvakban úgynevezett négy frakcióban fog történni a szemétgyűjtés. Lesz az üvegeknek egy külön kemény kuka, akárcsak a maradék hulladékoknak (ami már nem nevezhető csupán háztartásinak), a műanyagoknak és a fémeknek zacskó, a papíroknak és a kartonoknak pedig szintén zacskó. Ennek megfelelően a lakosok tehát kétfajta zacskót kapnak, az egyik sárga, a másik kék színű lesz. A felsoroltakon kívül a városokban lesz még egy ötödik frakció is, ez is kemény kuka, amibe a konyhai hulladékot, vagyis a biológiailag lebomló hulladékot kell majd gyűjteni. A falvakban azért nem számolnak biohulladékkal, mert ott a komposztálás élvez előnyt, arra gondolva, hogy az ételmaradékot és a zöldhulladékot az emberek úgyis otthon kezelik, illetve a feltételezések szerint hasznosítani tudják ezeket a háztáji gazdaságban.
Több mint valószínű, hogy a három hónapos előkészítési periódus után valamikor nyáron, minden bizonnyal júniusban kezdik el ily módon gyűjteni a szemetet, addigra a szolgáltatóknak ki kell osztaniuk a kukákat, és attól függően, hogy melyik önkormányzat hogyan dönt, vagy díjat kell érte fizetni, vagy pedig speciális helyi illeték formájában kell törleszteni a szemétszállításért. Ha az előbbi, vagyis a pénzbeszedés mellett dönt egy területi közigazgatási egység vezetése, akkor a szolgáltatónak ki kell mennie, hogy minden egyes ügyféllel szerződést kössön.
Ugyanakkor minden övezethez tartozik egy átrakó állomás, mely a nem újrahasznosítható hulladékoknak az átszállítását biztosítja a nagyváradi mechanikai-biológiai hulladékkezelő állomáshoz. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy először a hulladékok ledarálódnak, utána pedig egy szállítási folyamaton mennek keresztül, hogy minél kevesebb legyen bennük a szervesanyag-tartalom, esetleg komposzt is készüljön belőlük. A válogatókba pedig (melyekből ugyancsak minden zónában van egy-egy) kerülnek az újrahasznosító hulladékok, hogy azok tovább legyenek szétválogatva. Ennek nyomán készülnek majd újabb frakciók: az üveg kimegy egy frakcióba, a műanyagból készül körülbelül 15-16 frakció, és külön-külön lesz még papír- és kartonfrakció is.
Mint elhangzott, hangsúlyt fektetnek a lakosság tájékoztatására, nevelésére is, és egy-két éven belül be szeretnék vezetni azt is, hogy chippel vagy vonalkóddal lássák el a szemeteszacskókat. A távlati tervek közt szerepel még, hogy minden, ötezer lélekszámúnál nagyobb helységben olyan platformokat létesítsenek, ahová el lehet vinni a nagyobb volumenű hulladékot, a háztartási és egyéb elektromos gépeket. (Bihari Napló)
A fentiekhez Nyakó József hozzáfűzte: az utolsó bekezdésben emlegetett “platform” egy olyan lerakodót jelent, ahova azt a hulladékot lehet majd vinni, ami manapság az erdőkbe, a város széli területekre kerül, ide értve az építkezési törmeléket is. Ezt a telepet is azok vehetik majd igénybe, akiknek lesz szerződésük a szervezett szemétszállításra is.
Ami a szemétdíjat illeti – ahogy az elhangzott – a kifizetés módjáról a helyhatóságok döntenek. Ha a hulladékgazdálkodást végző cégnek kell fizetni, az feltételezi, hogy a cég közvetlen szerződést kell kössön mindenkivel, illetve irodát kell működtessen a településen, ahol beszedi a díjat, ám ahol a lakos esetleges kifogásait is elmondhatja. A speciális díj azt jelenti, hogy az Érmihályfalván jelenleg is működő formában kellene fizetni, miszerint a helyhatóság fizet a cégnek, majd igyekszik a pénzt “visszaszerezni” a lakosoktól. Az önkormányzatnak ez nem lenne előnyös – ahogyan most sem az – hiszen a csak részben tud hozzájutni a mintegy megelőlegezett kifizetéshez. A polgármester elmondta: mindkét formának vannak előnyei és hátrányai, a döntést megelőzően konzultációs jelleggel közvitát tartanak, hogy kikérjék a lakosság véleményét. Ennek a közvitának a lebonyolítási módjáról időben értesítik a lakosságot, s arra még a tavasszal sor kerül, hiszen a szerződések, ahogy az fentebb olvasható volt, nyáron életbe lépnek.