Békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki 1956 októberében Magyarországon, a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. Az Országgyűlés 1991-ben nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé október 23-át, amit a 2012-es alaptörvény is megerősített.

A diákok és egyetemesiták békés tünetésével kezdődött forradalom kezdetének 63. évfordulóján egy diák, az Érmihályfalvi 1. számú Technológiai Líceum XI. B. osztályos tanulójának szárnypróbálgató versét tesszük közzé (Dienes Ilona Erika tanárnő tanítványa), hogy – az ő szavaival élve: “a forradalom lángja lelkünk melengesse”.

Deák Ádám: Emlékük

Álljunk meg egy pillanatra.

Nem sok, de éppen elég…

Életünk nagy rohanásában

Van- e időnk átgondolni a múltat ?

Van- e időnk rágondolni mindazokra,

Akik értünk haltak,

Hogy ma békében élhessünk

A szent földdel a lábunk alatt.

Hagyunk- e időt az érzésre,

hogy a történelem megérintsen,

Fájó töviseivel a bőrünket megkarcolja,

De forradalmi lángjával a lelkünk melengesse.

Emlékezzünk meg azokról ,

Akik harcoltak érettünk, és mondjunk hálát,

Hogy tettek a jövőnkért,

Hogy megölték az ifjúságuk darabját értünk.

Van egy percünk gondolkodni ?

Mennyi mindent áldoztak alásan.

Megadtak nekünk mindent.

Azért vagyunk ma, hogy emlékezzünk.

Ma is, holnap is és mindörökké,

Hazánkban, s azon túl.

Kínozzon bennünket a történelmünk,

És a honvágy büszkeséggel vegyített érzése.

Állj meg magyar !

Magyar az, ki hallja és érti szavam!

Magyar az kit büszkévé tesz anyanyelve,

És becsben őrzi történelmét!

Hagynánk, hogy ellepje a fátyol a hőseinket ?

Hogy szent lobogónkat tartsa meg az állvány,

S ne érintse soha többé magyar kéz ?

Nem! Ezt nem akarhatjuk, nem azért vagyunk itt!

Hőseink voltak a múltban,

Kik megszenvedtek értünk.

Mi éljük a ti jövőtöket,

S tegyünk tiszteletet minden bátor honfitársunk előtt!

Érezzük át a fájdalmat, amin keresztül mentek,

Mert hittek, mindannyian hittek az egységben.

Tudták, hogy egyedül nem sokra mehetnek,

Egy kar gyenge, a diploma kevés.

De egységben van az erő,

S ha az akarat azonos

A magyar nép nem tágít !

És soha nem is tágított.

Büszke vagyok, hogy magyar lehetek !

Büszke vagyok arra, min keresztül ment a magyar nép,

Arra, hogy utolsó percig harcoltak,

De még az utolsó percben sem hagyta el őket a hit.

Nem hagyták miben hittek.

Mélyen meregjünk el az emlékükön,

Forrjon ereinkben az évezredes magyar vér!

Álljunk itt rendíthetetlenül!

Idézzük a történelmünk,

Hogy tanuljuk, megismerjük.

De idézzük a történelmünk,

Hogy soha el ne feledhessük.

Érmihályfalva

2019. október 23.