2012. September 30.
Ha azt mondjuk némi iróniával, hogy a IV.-Liga hetedik fordulójában az Unirea számára kedvező 3-0 született, akkor az nem azt jelenti, hogy ennyire nyertünk, hanem, hogy akár több góllal is kikaphattunk volna...
A fekete-fehér valóság: a padlón (gyepen) vagyunk...
A IV.-Liga hetedik fordulójában a Szentandrási Crişul volt az Unirea vendége a Praszler stadionban tegnap délután. A tabella hetedik helyezettje elleni meccs nem ígérkezett könnyűnek – és be is váltotta az ígéretet. A pályára menet az egyik szurkoló így fogalmazott: a tehetetlenségi erő, a megszokás hoz még ki a pályára – utalva arra, hogy eddig hat meccsből csupán egy 4-0-ás vezetésről döntetlenre hozott eredmény egy pontjával állunk a tabella legalján, és ami még rosszabb, a mutatott játék…
Tegnap sem lettünk lelkesebbek…
Sok kérdést meg lehetne fogalmazni, ezek egyike lehetne: némely játékos szerződésében benne van, hogy nem szabad lecserélni?
Sok “aranymondást” is meg lehetne fogalmazni, például olyanokat, hogy kapura rúgás nélkül a legritkább esetben esnek gólok, vagy hogy elképzelés nélküli játéknak csak ez lehet a vége.
Már az elején érezni lehetett, ma sincs az a “tűz” a játékosokban, amire azt mondjuk: úgy jöttek ki a pályára, hogy “ide nekem az oroszlánt is”. Már az 5. percben megköszönhettük Szász Attila kapusnak, hogy nem kerültünk hátrányba, ám csak a 12. percig kellett erre várni: egy szöglet után olyan üresen maradt egy szentandrási játékos, hogy gyerekjáték volt a hálóba gurítania – 0-1.
Esetlegesnek tűnő megoldásokkal védekeztünk (itthon!), ha sikerült felívelni a labdát, szinte természetes, hogy a vendég védőkkel egyedül hadakozó Pap nem tudta megtartani – ha mégis, akkor egyszerűen nem volt kivel összejátszania. A 38. percben lehetett feljegyezni az első olyan rúgásunkat, mely veszélyt jelentett: Fele Sz. szabadrúgása a kapu fölött szállt el. A 44. percben megint csak Szászon múlt, hogy nem kerültünk két gólos hátrányba…
A szünetben azon tűnődtem, mit mondhat Csűri Sándor játékosainak? Úgy értem, elméletben biztos elmagyarázta, mit kellene tenni, de vajon mivel tudja őket az első félideinél többre ösztökélni?
A második játékrészben megpróbáltuk letámadni az ellenfelet és nyomás alatt tartani a kapujukat, ám ennél sokkalta veszélyesebbek voltak az ő ellentámadásaik. Sokatmondó volt megfigyelni az edzők magatartását: míg Csűri Sándor idegesen, sokszor már lemondóan próbálta elhelyezni a pályán embereit, addig Ciprian Dianu türelemre, fegyelemre kérte higgadtan az övéit, figyelmeztetve, hogy ne a játékvezetővel törődjenek. Apropó játékvezető: ő volt a közös nevező, hiszen mindkét fél jogosan bírálta sokszor érthetetlen döntéseit, melyekkel mindkét csapatot kihozta a béketűrésből. A 72. perc hozta el a meccs legnagyobb helyzetét: az ellenfél csatára már Szász mellett is elhúzta a labdát, de mielőtt az üres kapuba guríthatott volna, a kapus visszavetődött, és megszerezte azt. Rá két perccel – a második félidő 29. percében! – jegyezhettük fel az első olyan hazai lövést, melyre ráfoghattuk, hogy a szentandrásiak kapuját vette célba. A 85. percben láttuk a legnagyobb hazai helyzetet, amikor Nagy fejese az oldalhálóban kötött ki – ez volt az utolsó remény, hogy legalább egy pontot szerzünk. Ám ez a remény is elszállt a 88. percben, amikor egy bedobást követő kontrából megszületett a második góljuk.
A bíró 3 perc hosszabbítást mutatott – bár ne tette volna…
Egy csapat teljesítményéről sokat elmond, ha a kapust kell megnevezni, mint legjobbat. A tegnapi meccs ilyen volt (a mezőnyjátékosok közül Illés igyekezete emelhető esetleg ki), ám a végén már Szász is besokallt, a 91. percben egy egyszerű felszabadító kirúgás helyett cselezésbe bonyolódott, amiből a rátámadó csatár begurította a harmadik gólt.
Az utolsó sípszó után a joggal örülő vendégek és az egyre fogyó szurkolótábor kölcsönösen megtapsolta egymást, ez legalább szép momentum volt.
A múlt heti vereség után Csűri Sándor azt nyilatkozta, hogy a helyzet tarthatatlan, változtatni kell. Most “a helyzet fokozódott”…
A Unirea a következő összeállításban szerepelt: Szász – Klein, Ruszkai, Létai (88. p. Sütő), Nagy, Fele Sz., Fele S., Roghina (59. p. Katona), Illés, Lakatos (68. p. Horváth), Pap.
Az ifjúsági csapatok meccsét is a vendégek nyerték, 0-1-re.
A forduló néhány mérkőzését ma délután játsszák, ezért a további eredményeket és a tabellát csak a későbbiekben tudjuk közölni.
Az Unirea a következő fordulóban a Vaskohi Biharea vendégeként lép pályára.