Elsőre szeptember 12-re tervezték az Udvarhely Néptáncműhely “Apám tánca” című előadásának bemutatóját a Bartók Béla Művelődési Házba, akkor az betegség miatt elmaradt. Szerdán este aztán az egybegyűlt 83 fős közönség (soraikban a Nyíló Akác és a monospetri Bábota néptánccsoportok tagjaival) megnézhette a produkciót, mely a beharangozó szerint “egy szimbolikus apai örökséget, a pontozót, ezt a méltán híres és virtuóz közép-erdélyi férfitáncot emeli a középpontba. (…) Az előadás szimbolikusan szeretne fogalmazni: az apám élete kegyetlen volt, de az apám öröksége, az apám tánca kötelez.”

Hogy “apám élete kegyetlen volt”, azt kortárs erdélyi költőktől kölcsönzött sorokkal támasztották alá: Boldogságunk viszonylagos a minket körülvevő iszony miatt; Mi vagyunk, akik mindig elkésünk; Félünk, hogy egyszer elzárják a forrást, talán puszta megszokásból. Akkor mi lesz velünk? Van-e jövőnk?”

Mondhatjuk, hogy a hat pár és a négy zenész nem szaporította a szót, hiszen egyetlen mondat sem hangzott el sem az előadás előtt, sem után, ellenben olyan lendülettel táncolták végig a mintegy 80 perces műsort, hogy talán még a publikum tagjainak hátán is izzadságtól lett átitatott az ing.

S hogy van-e jövőnk? Ha a néptáncosokon múlik, akkor biztosan.

Mert apáink tánca kötelez.