Miként maradt abba a vízimalom javítása 1854-ben?

Miként maradt abba a vízimalom javítása 1854-ben?
2017. November 3.
Igaz történet a vízimalom javításának elmaradásáról 1854-ből és arról a 3 Ferencről, akik „mint legények fogadtatván fel” dolgoztak ott. Kovács Rozália helytörténész korabeli dokumentumokból ihletődött írása.
3_ferenc_wm
Korabeli dokumentumok, a jobb felsőn a 3 Ferenc aláírásával

Történt 1854-ben, hogy 3 legény, név szerint Hamza Ferenc, Váradi Ferenc és Horváth Ferenc, akiket Duschek József ácsmester felfogadott, településünkön a vízimalomnál dolgoztak.

   A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdu – Bihar Megyei Levéltárban talált dokumentumokból (IV. B. 4202.2.cs leltári szám) érdekes adatok kerültek elő, ennek a történetnek adatai is, mely  az akkori világról, emberekről és dolgokról szól.

Az események Érmihályfalván történtek, de ebben a történetben  dokumentumok vannak Székelyhídról és Élesdről is, ahol is pont került a dolgok végére.

   „Azon ács munkálatot, melyet Hamza Ferenc, Váradi Ferenc és Horváth Ferenc ács legények, ács mester Duschek József felügyelete alatt, de távollétében, a székelyhídi uradalom mihályfalvi kerületében lévő vízimalomnál reperáció és újképpen a múlt 1853 év utolsó havában készítettek, mely munkálatok cölöpök leveréséből  és szintúgy oldalt, mind fenéken történt tölgyfa kifúrásából állanak (…) Továbbá (…) a szeszgyár udvarán egy 20 folyó öles górét a kötelezvényben kirótt mérték után felépíteni felvállalván az eddig folytatott és ezután folytatandó munkát velök kívánja végrehajtatni.”(dok. szám 2275, Érmihályfalva,  1854 július 31)

   „Történt azonban, hogy május hó elején a fellebbi legények Élesdre haza mentek, azt ígérve, hogy legfeljebb 6 hét múltával visszatérnek, de mindez ideig meg nem történt.” (dok.szám 2274, Székelyhíd 1854 augusztus 13.)

   Tehát a munkálatok a vízimalomnál félbemaradtak, az ács legények hazamentek, „élelem nélkül, legjobb akaratjok mellett se munkálkodhatnak”.

Bizonyítvány van aláírásokkal élelem és szesz hitelben való felvételéről úgy Székelyhídon mint Mihályfalván, de ezekből nem derül ki, hogy az élelem és a szesz, amit az ácsmester Duschek József felvett, vagy csak mint kezes aláírt, mennyiben jutott el a 3 legényhez.

  A viták  megoldására, a be nem fejezett munkálatok miatt a Cs. Kir. Szolgabírói Járási Bíróság elé hívatták a legényeket, Élesdre, 1864. október 16-án, ahol Tárgyalási jegyzőkönyvet  adtak ki.

„Jegyzőkönyv felvétetett Duschek József (felperes), legényei Hamza Ferenc, Váradi Ferenc és Horváth Ferenc elleni ügyben.

   Felperes Duschek József folyamodványában előadja, hogy Mihályfalván ezek a felfogadott legények „odahagyván a munkát, nem teljesítve”, haza mentek.

  Alperesek személyesen megjelenvén megesküsznek annak bizonyítására, hogy Duschek József mint vállalkozó adósuk maradt. Bemutatták  a 221/ 2 em 3  számú  dokumentumokat, mely szerint „Duschek József mint vállalkozó adósuk maradt, szolgálni nem tartoznak, annál kevésbé, mivelhogy magok élelmén lévén, ha a fizetés rendesen ki nem adatott, élelem nélkül, legjobb akaratjok mellett se munkálkodhatnak. Kérik ismét magokat feloldoztatni azon tehertől, hogy Mihályfalvára kerüljenek munkába állani, annál is inkább pedig, mert ők nem szerződött munkatársak, hanem  mint legények fogadtatván fel, mégpedig anélkül, hogy magokat bizonyos üdőhöz kötötték volna, akkor mehessenek el, amikor akarnak.” (dok. 2278).

 Hát ez történt 153 évvel ezelőtt. 

Keresés