Mindennapi történelmünk: értékes emberek, érdekes események

Mindennapi történelmünk: értékes emberek, érdekes események
2013. March 3.
Olvasói ötlet nyomán indítjuk el visszaemlékezési sorozatunkat, melybe bárki bekapcsolódhat értékes helyi emberekről, érdekes eseményekről szóló történeteivel. Csongrádi Imre két személyt érintő emlékei olvashatóak az alábbiakban.
/vlm/Image/Show/84/
Oláh Nándor a szövegben említett hajója, illetve a csatolt képen vízre bocsátásakor (fotó: Érmellék 2009 Fotóklub gyűjteménye)

Csongrádi Imre olvasónk vetette fel az ötletet, idézzük: “Szivesen olvasnék ezen a honlapon olyan példaértékkel rendelkező mihályfalviakról, akik tevékenységükkel értékesen kovászolták -szőtték a helyi társadalom szövetét”.

Csongrádi Imre jó példával is elöljárt, hiszen mindjárt írt is visszaemlékezést. Mindezt ne tessenek helytörténeti munkának értékelni, hiszen nem dokumentumokkal alátámasztott tanulányról, dolgozatról van szó, hanem inkább úgynevezett “oral history”, vagyis szájhagyományon, elbeszélésen alapuló megőrzése mindennapi történelmünknek – abban a formában, ahogyan az elbeszélő emlékszik rá, a teljesség igénye nélkül.

Mindez jelentsen biztatást mindazoknak, akik úgy érzik, saját emlékeiket megosztanák az olvasói közönséggel számunkra, érmihályfalvaiak számára értékes emberekről, érdekes eseményekről. Aki vállalkozik ilyen visszaemlékezés megírására, és természetesen vállalja azt aláírásával – fogalmazáskor betartva a minimális etikai követelményket – az bátran küldje el az ermihirek@gmail.com címre.

Íme tehát Csongrádi Imre első “nekifutásra” írt visszaemlékezései Oláh Nándor fogászról, és Pospischill Gyuszi bácsiról.

Amit Oláh Nándi bácsi a pingpong sportág népszerűsítésében és fejlesztésében végzett Érmihályfalván, az példátlan (eddigi ismereteim alapján). Az ötvenes években Nándi bácsi saját költségén megteremtette az anyagi alapját, és serkentette egy minőségi asztalitenisz sportág kialakulását. Saját lakásán rendezett be egy pingpong termet versenyasztallal, labdákkal, ütőkkel ellátva. Abban az időkben VILLA vagy BARNA angol gyártmányú labdákat beszerezni nem volt egyszerű dolog. A kereskedelemben például csak un. RECORD, inkább tojás alakzatú labdákat lehetett vásárolni. Az eredmény pedig az lett, hogy az érmihályfalvai pingpong csapatnak (Pozsonyi József, Porsztner Árpád, Dávid János,Toroczkai Lajos, stb.) a környéken csak Szatmáron vagy Váradon volt ellenfele. Mikor Nándi bácsit a politikai “tisztogatás” áldozataként bezárták, és anyagi javait elkobozták, a pingpong asztal az un. UTC klubba került (a Pozsonyi cukrászdával szemben volt), ahol az igénytelenség szétverte, de vele a pingpong csapat is szétesett.

Miután 1964-nen Nándi bácsi kiszabadult, felélesztette a pingpong sportot, viszont úgy emlékszem, hogy nem sikerült arra a szintre emelnie, amilyen korábban volt. Az ő példáján keresztül erősödött meg bennem a meggyőződés, hogy értékes egyéni vagy társadalmi tevékenységet csak megfelelő elszántsággal és lélekkel lehet végezni, hozzáértéssel társítva. Emberi nagyságát az is kiemeli, hogy a fia nem remekelt ebben a sportágban, de ez a helyzet őt nem gátolta abban, hogy támogassa a tehetséges mihályfalvai ifjakat. Ezen kívül talán ismertebb annak a hajónak az építése, amivel, úgy tudom, a Dunára és a Fekete tengerre is el akart jutni.

Pospischill Gyuszi bácsi az úgynevezett pionír házban a modellezés szervezésében és tevékenységében értékesen nyitotta az érdeklődést a gyerekek körében a technika világába. A hajómodellezésben egy távirányítható naszáddal országos elismertséget szereztek a mihályfalvai tanulók. A kimagasló az volt ezekben a modellekben, hogy az alkatrészeket a pionír házban kézműipari körülmények közepette “gyártották le” a gyerekek. Például villanymotort, testeket a konzervgyár hulladék lemezeiből szegecseltek-reszeltek. Élő tanúi ezeknek Porsztner Laló, Erbe Béla, Rubleczky Tibor, stb. Még említésre méltó a légpárnás járműve, ami abban az időben akár a találmányi kategóriát is érinthette volna. Abba egy, a háborúban Szalacson egy csűrben elrejtett harckocsi Volkswagen motorja volt az erőgép. Megjegyezném hogy a mihályfalvai “humor” a gépet porkeverőnek becézte.

Üdvözlettel, Csongrádi Imre

Keresés