Mintha két csapatunkat láttuk volna…

Mintha két csapatunkat láttuk volna…
2018. May 31.
Ha tudunk úgy játszani, mint a második félidőben, miért játszunk úgy, mint az elsőben?!
/vlm/Image/Show/84/

A XXVI. Nyíló Akác Napok miatt elhalasztott találkozóját pótolta be a megyei első osztályú labdarúgó bajnokság 27. fordulójából az Unirea szerda délután. Azt a Gyapjúi Daciát fogadtuk a Praszler stadionban, melyet ősszel idegenben 2-0-ra legyőztünk, ám erre nem lehetett alapozni, hiszen a bajnokság talán legjobb egyéni képességű játékosokból álló gárdájáról van szó, ám ahol a “csapatmunka” hiányzik éppen a szakértők szerint.

Nekünk persze nem is volt választásunk, hiszen a tavaszi “teljesítmény” következményeként még a kiesés réme is felsejlett…

A Muzsnay Zsolt – ifj. Fele Sándor edzőpáros egészen biztos nem azzal a taktikai utasítással küldte pályára csapatunkat, amit annak tagjaitól az első félidőben láttunk. Pontosabban nem is igen volt felfedezhető tervszerű elgondolás, ellentámadgattunk, ahogyan az ellenfél hagyta, a pontatlanságok pedig – ahogyan lenni szokott – idegeskedést, vitatkozást és több sárga lapot szült. Nem is beszélve a gólokról: a 19. percben Crisan és Gábor G. egymást zavarta egy ártatlan helyzetben, amiből olyan gólt kaptunk, amit joggal lehetne mutogatni a kandi kamerás műsorokban… 0-1; a 40. percben egy kispályára illő kényszerítőzés végén a kint álló Gábor G. felett fejeltek a hálónkba – 0-2. És nem rajtunk múlt, hogy nem lett több a különbség, többször is csak néztük, hol köt ki a labda, a 33. percben egy zúgó kapufa után sóhajthattunk nagyot… Mindeközben mi szinte nem is tettük próbára a vendégek csatárból lett alkalmi (!) kapusát.

A szünetben bármit is mondtak edzőink tanítványaiknak, hatásos volt – mintha egy másik csapat állt volna fel. Már a 46. percben szépíthettünk volna, de Foris a kapu torkában nem találta el a labdát, a 47. percben Lakatos 3 méterről kilőtte a kapust… A 49. percben azonban már örülhettünk: kiugratását követően Gego “csizmaszárral” találta el a labdát, de lehet, ez volt a szerencsénk, a kapus másra számított, de ez kit érdekelt?! – 1-2. Területfölényben játszottunk, a labdát is többet birtokoltuk, pontosabb volt a játék, aminek eredményeként több volt a helyzet és érezhető volt, tudunk fordítani. A 64. perc hozta meg az egyenlítést, amikor Daroczi a középpályán megindult, cselezett és cselezett, senki nem számított rá, hogy lesz ebből még valami, amikor lövésre szánta el magát és vagy 25-30 méterről be is talált – 2-2. A szurkolók hangja is megjött időközben és a taps sem maradt el, amikor Crisan olyan “BL-döntősen” ollózva próbálkozott, ami nem volt eredményes, de mindenképp dicséretes a helyzetfelismerés. Pár perccel később Foris bombája a felső lécről a gólvonal elé vágódott – vagy mögé? Szerencsére nem kellett e miatt bosszankodnunk, hiszen a 83. percben Gego bal oldalról a kapu elé érkező passzát Sándor továbbította a hálóba – 3-2. A vendégek szemmel láthatóan már alig álltak a lábukon, mi ellenben most nem követtük el azt a hibát, hogy visszaálljunk, sőt, a 85. percben Gego ezúttal a jobb oldalról passzolt a kapu elé, ahol újfent jól érkezett Sándor – 4-2. A hosszabbítást is beleértve az utolsó percek “állófocival” teltek: a mieink tartották a labdát, a vendégek pedig már nem is igen szaladtak, éppen alibiből sétálgattak a pályán. Ha a második félidőben látott játékot többször bemutatták volna játékosaink, akkor most nem kellett volna külön figyeljünk arra, hogy mit játszott az ugyancsak “kapaszkodó” szalontai csapat szintén bepótolt találkozón. A hajdúvárosiak hazai pályán 4-3-ra veszettek a Nagyváradi Egyetemmel szemben, így nagy az esélye, hogy a vaskohiak mellett ők búcsúzhatnak a megyei első osztálytól.

Az Unirea összeállítása: Gábor G. – Crisan, Hossu, Foris, Balajti, Daroczi, Tóth, Lakatos (89. p. Tankó), Sándor (86. p. Gábor J.), Solymosán (90+2. p. Iuhas), Gego.

A pillanatnyi táblázat ide kattintva tekinthető meg.

A következő fordulóban az Unirea a Mácsapusztai Unirea vendége lesz, az utolsó fordulóban pedig a Borsi Viitorul elleni találkozón búcsúzhat a csapat a hazai közönségtől.