Móka – Visszataps

Móka – Visszataps
2013. January 12.
Pénteken este ismételte meg a Móka színjátszó csoport Kampánycsend című szilveszteri kabaréját. A nézőtéren a kultúrház minden székére szükség volt.
/vlm/Image/Show/84/
Akkor most ki kicsoda, és ki kivel?

A kabaré címe arra utal, hogy az idei szilveszteri kabaré mentes lesz a politikától, mondta a kultúrház nézőterét zsúfolásig megtöltő közönséget köszöntve Szabó János, a Móka vezetője, rendezője. Ez alól csupán a kezdő dal volt esetleg kivétel, mely az egykori Bergendy együttes Sajtból van a hold című dalának átírt szövegű változata volt, miszerint “Hazudsz valahol”, de mint Szabó János is megjegyezte, nem csak a politikusok hazudnak.
A továbbiakban aztán valóban nem volt szó politikáról, klasszikus kabaréjelenetek, viccek, és sok zene vette át a főszerepet – utóbbiak is klasszikusnak, örökzöldeknek voltak mondhatóak.
A jelenetek java részben természetesen a félreértésekre, helyzetkomikumokra, szerelmi háromszögekre épült (pl. Rejtő Jenő: Majd a Jegenye és A biztosíték, vagy a Máthé Erzsi és Balázs Péter szereplésében ismertté vált Adóbevallás című).
Megidézték a már nem létező Mónika Showt, később Zih Gábor és Silye Ibolya ismét zsörtölődő házaspár volt.
A zenék sorában felcsendült egyebek mellett az egykori Patika című tévésorozat talán legismertebbé vált betétdala (Vigyázz rám!), de számos magyar szövegű világsláger (Azzuro, Kell ott fenn egy ország, Bolond beszéd) is.
Láthatóan a közönség, de maguk az előadók is jól szórakoztak. A publikum reagálása alapján azonban két műsorszám emelhető ki.
Az egyik Cormos Viktória éneklése (illetve duettje Vadász B.Mónikával). Viki elsőre a Több mint testőr című film Whitney Houston által énekelt híres főcímdalát adta elő (I will always love you) – és sikerült visszaadnia azt a hatást, mely az eredetinél is mindig előjön: lúdbőrös lesz tőle az ember…
A második a Kecskés Zoltán és Gyenge Attila alakította páros, mely az italozó-munkakerülő-vicces, ugyanakkor a nem túl magas értelmi színvonaláról híres típusokat jeleníti meg. Már megjelenésük is kacagást gerjeszt, poénjaiktól a közönség sincs biztonságban, sőt, kollégáik sem, akik maguk is sokszor az előadásokon szembesülnek egy-egy új csattanóval, a műsor közben spontán megszülető bemondással – aztán bírják ki kacagás nélkül a színpadon…

A mintegy két és fél órás műsor végén még nem volt idejét múlt Szabó János új évre vonatkozó jókívánsága. A Móka a maga részéről megteremtette ehhez a hangulatot.
(Fotók: Kertész Zoltán)

Keresés