December végén röviden, majd január elején hosszabban számoltunk be róla, hogy Szabó Virág milyen jó eredményt ért el egy divattervezési versenyen – a részletekért ide és ide kell “visszalapozni”.

Sikere (egyik) jutalmaként egy divattervezési táborban vehetett részt nemrégiben. A részleteket Virág édesanyja, Szabó Emőke tanárnő osztotta meg velünk. (A fotók a Lucia Divatházában, Köő Adrienn fotóstúdiójában, illetve az Aréna Plázában készültek.)

Március második hétvégéjén szervezte meg a Remese Egyesület harmadik alkalommal a nemzetközi csereprogramját, ami egy divattábor volt.
Összesen 3 országból érkeztek divattervezők (lányok) a négy napos rendezvényre. Első nap a Design Terminál nevű helyen több érdekes előadást tartottak bloggerek, designerek, néprajzkutató, ismertettek későbbi divatpályázatot. Délután Hegyi S. Lucia divatszalonját látogattuk meg, ahol majd a nyáron Virág 3 napot tölthet. Megnézhettük, hogyan működik a cég, hol tervezik és varrják a ruhákat, voltunk a kozmetikában, jógastúdióban, láttuk a kész ruhákat. Nagyon lenyűgözött minden résztvevőt, amit láttunk.
A második napon Küő Adrienn fotós műtermében voltunk. Mind a 12 tervező, aki a táborban részt vett, vitte a pályázaton már decemberben bemutatott ruháit. Voltak gyerekmodellek, akiket fotóztak. Mivel kevés modell volt és nagyon sok ruha, ezért Virágot is felkérték, hogy modellkedjen. Élvezte, de azt mondta, inkább a tervezésnél marad. Az ő ruháiról is készültek képek.
A tervek szerint a fotók egy kiadványban fognak majd valamikor megjelenni, esetleg egy mesét írnak majd hozzájuk és illusztrációk lesznek a képek a meséhez.
Harmadik nap déltől 6-ig az Aréna Plázában volt Remese-nap. Volt játszóház, testfestés, élő társasjáték, népmesék stb. Az emeleten építettek színpadot és kifutót, 3 és 5 órától divatbemutató volt, ahol gyerekmodellek mutatták be a 12 tervező kb. 50 ruháját. Nagy volt a hajtás, nem is gondolná az ember, hogy mennyi munka megszervezni egy ilyen 20-30 perces bemutatót. Jöttek a szülők a kis modellekkel, fel kellet próbálni a ruhákat, hogy kire melyik lesz jó. Volt olyan modell, aki 6 ruhát is be kellett mutasson. Koreográfiát is ki kellett találni és gyorsan betanulni. Aztán beöltöztetni a gyerekeket – volt, amelyik már türelmetlenkedett, a kisebbek (4-5 évesek) nem mindig akarták azt, mit a nagyok akartak.

Vicces volt, de fárasztó. Minden tervező maga kellett tudja, hogy ki veszi fel a ruháit, ki ki után következik.
Nagyon jól sikerült, pörgős volt és profi.
Tallós Rita színművésznő volt a bemondó. Röviden ismertette a programot, beszélt a REmeséről, aztán jöttek a ruhák. Virág volt az első. Elmondták róla, hogy Érmihályfalváról jött, 10 éves, kreatív, modern utcai viseletekbe szőtte bele a meséket. A három kis ruháját bemutatta egy-egy gyerek, aztán ő is kiment és meghajolt. Ez így volt mind a 12 tervezőnél.

A program vége felé Virág modellként is színpadra lépett, Czár Krisztina jelmez- és divattervező egyik ruháját mutatta be.
A bemutató után mi elbúcsúztunk a szervezőktől, mert vasárnap haza kellett jönnünk, így az Iparművészeti Múzeumot már nem tudtuk a csapattal megnézni – Virág nagy bánatára.
Összességében nagy élmény volt, egy igazi kifutón igazi divatbemutatón részt venni egy csomó felnőtt között, akik mind textil, design vagy iparművészeti egyetemet végeztek.