Érmihályfalva egyik testvérvárosa, Hajdúnánás 2011. szeptemberében pályázott a találkozó megrendezésére az Európai Unióhoz, céljuk pedig, hogy az önkormányzatok együttműködése mellett a városok lakosai között is épüljenek kapcsolatok, szövődjenek ismeretségek. Az öt napos rendezvény 200 résztvevővel valósul meg: összesen 120 vendéget vártak Pöstyénből, Ustronból és Érmihályfalváról, továbbá 80 helyi lakos is aktív közreműködője a találkozónak. Érmihályfalva is igyekezett alkalmazkodni a találkozó kitűzött céljához, vagyis ahhoz, hogy minden generáció jelen legyen, illetve mindenki minél többet mutasson meg kultúrájából, hagyományaiból – ennek megfelelően ott volta néptánccsoport, a nyugdíjasklub, a citerazenekar, részt vettek a főző- és versmondó versenyen, a tanácskozásokon.
![]()
A program július 24-én, szerdán délután kezödőtt azzal, hogy a résztvevő városok delegációi megérkeztek. Pontosabban csak a küldöttségek egy-egy része, hiszen az öt nap alatt kisebb-nagyobb csoportok váltották egymást. Érmihályfalva esetében példul akinek pénteken vagy szombaton volt „jelenése”;, az nem utazott el már szerdán, hiszen bármennyire is szívesen láttak a házigazdák, mégis csak a hét közepe volt. Szóval, a szerdai megnyitóra a gyógyfürdő területén került sor, egy nagy sátorban, ahol hosszú asztalok mellett foglaltak helyet a vendéglátók mellett az ustroniak, pöstyéniek, és az érmihályfalviak. Utóbbiak már bevonulásukkal is feltűnést keletettek, hiszen három hatalmas tálcával vonultak be, melyeken a város nevét formázó „sörkorcsolya”; volt. A köszöntések sorát Szólláth Tibor hajdúnánási polgármester kezdte, aki nagy kihívásnak nevezte négy város küldöttségeit öt napon keresztül vendégül látni, illetve ellátni programokkal, de megígérte, hogy mindenki jól fogja érezni magát. „Nálunk a lányok szépek, a fiúk pékek”; – kezdte tréfásan beköszönését Nyakó József érmihályfalvi polgármester, utalva a már említett tálcákra, majd bemutatkozással folytatta, elmondva, hogy bár Romániából érkeztünk (és a lengyel, illetve szlovák tolmácsok gyakorta mondogatták is, hogy „rumunszko”;- vagy valami ilyesmit), egy 85%-ban magyarok lakta városkából. A polgármestert elkísérte a megnyitóra Karsai Attila alpolgármester (mendkettőjük felesége is jelen volt), illetve dr.Turucz Mária megyei tanácsos. A szlovákok részéről egy pöstyéni nyugdíjas klub elnöke, Ján Kotora, míg a lengyelekéről Alexandra Szarzec, az ustroni önkormányzat képviseletében mondott üdvözlő szavakat. Közben felhőszakadás hűtötte le a kánukulai hőséget, a sátor alatt pedig a legjobb módszerrel kezdődött meg az ismerkedés: közös vacsorával. A városok küldöttségei egymás után járulak az ételek kimérőihez, miközben bizonyos Tordai Zoltán prímás és zenekara húzta a nótát, de mellette A profi című film betétdalától J.Strauss Tere-fere polkáján át a Megy a gőzös-ig igen széles volt a banda repertoárja. Közben szórakoztató játékokra is „beszervezték”; a vállalkozó kedvű lengyeleket, szlovákokat, hajdúnánásiakat és érmihályfalviakat. Volt tánc megkötött lábakkal, limbózás, pálinkaforgatás (természetesen ivással egybekötve), célbalövés szódavízzel, rúdtartás Toldi Miklós módra – és valamennyiben derekasan helytálltak a Nyíló Akác néptánccsoport tagjai. Ugyanis a tánccsoport volt az, mely az elejétől a végéig képviselte Érmihályfalvát a találkozón.![]()
Az első nap itt még nem ért véget, hoszen a találkozó minden résztvevője állandó belépőt kapott a strand területére, melyet ezen az estén a kedvünkért meghosszabított nyitvatartással üzemeltettek. Másnap Tokajba szóló kirándulás várta a résztvevőket. A lengyeleket és a szlovákokat szállító egy-egy, illetve az érmihályfalviakat és hajdúnánásiakat szállító egy busz a Tisza-parti hajókikötőben állt meg, de mivel a ránk váró sétahajóba nem fértünk egyszerre mind fel, a mi buszunk előbb a Nagy- (vagy Kopasz)hegyi kilátóhoz kapaszkodott fel velünk, a TV-adótorony lábához. És ez a kapaszkodás szó szerint értendő, ugyanis olyan keskeny volt az út, hogy a jármű kerekei éppen csak elfértek az aszfalton – már ahol volt –, még szerencse, hogy nem jött senki szemben. Odafent ködbe burkolózott a TV-torony teteje, és az egyébként gyönyörű kilátásnak is megálljt parancsolt a fehérség.![]()
A csoportkép, és emlékfotók készítése után irány vissza a kikötőbe, ahol megszálltuk a Sárrét nevű, 1958-ban épített, majd 1989-ben átépített sétahajót, mely mintegy órás útra vitt bennünket a Bodrogra. Kísérünk szerint azért nem a Tiszára, hanem a Tiszába Tokajnál ömlő Bodrogra, mert utóbbi „vadregényesebb”;. Hát, ő ott lakik, mégiscsak jobban tudja… Az úton számos kajakozó csoporttal találkoztunk, a folyó menti kikötőkben pedig lerobban halászladikoktól a legmodernebb motorcsónakokig mindent lehetett látni.![]()
Tokaj főterén újra találkoztak a csoportok, hogy közösen költsék el az ebédet. A kiszemelt vendéglő felé menet láthattuk, hogy Tokaj tele van mindenféle pincészetekkel, vinotékákkal, borházakkal, borbárakkal, koccintókkal, hörpintőkkel, ahol várták a város nevezetességével, a borral való randizásra vágyókat. Azt is láttuk azonban, hogy sok vendéglátó hely ajtaján lakat volt, de a már említett Nagyhegyen is láttunk a sok szépen karban tartott mellett kardalészában hagyott szőlőskerteket is… A mi ebédünk a Hímesudvar pincészetben várt ránk. Valójában egy olyan fogadóról van szó, mely alatt a pince is vendéglőnek van kialakítva. Utóbbinak láttán kézenfekvő volt a megállapítás, hogy hasonlót mifelénk, az Érmelléken, a Hegyközön is lehetne kialakítani számtalant – de ezt most ehelyt ne is forszírozzuk tovább, ne rontsuk el annak az öt borfajtának az emlékét, melyet megkóstoltattak a vendégekkel. Ugyanis az ebéd mellé borkóstolás is járt. Előtte a családi pincészet képviselője elmondta, hogy 3 hektáron gazdálkodnak, majd munkatársai a bográcsos és a túróstáska előtt, majd után sorban töltöttek egy-egy kóstolásnyi 2009-es furmintot, 2009-es hárslevelűt, 2007-es sárgamuskotályt, 2007-es cuvée-t, és 2002-es 6 puttonyos aszút – utóbbira 11.900 forintot kellett kipengessen fél literért, aki venni akart belőle, hiszen vásárolni is lehetett (de sorok nem alakultak ki a pénztárnál). Az ebéd és a borkóstolás után, a pince hűvöséből újra kilépve a hőségbe úgy tűnt, mintha a lengyel és szlovák útitársak érthetőbben beszéltek volna saját nyelvükön, mint korábban… ![]()
Tokaj központján újra végigmenve láthattuk, hogy egy alapos városnézés sok érdekességet tartogatott volna, erre sajnos most nem került sor.A találkozó harmadik napján, pénteken a délelőtti program a “Helyünk és szerepünk az Unióban” című interaktív előadással, tapasztalatcserével kezdődött a Kéky Lajos Városi Művelődési Központ színháztermében. Ezen részt vett az érmihályfalvi Szépkor Nyugdíjas Egyesület képviseletében Bobes Erzsébet elnök, illetve Magda Erzsébet alelnök. A kulturális és nyelvi sokszínűség jegyében tartották meg azt a vers- és prózamondó versenyt, melyen Érmihályfalvát Keresztesi Judit és Kovács Nikoletta képviselte. A délutáni órákra a szabadidő belátás szerinti eltöltését engedélyezték a szervezők a vendégeiknek (városnézés, strandolás).
![]()
Délután helyi idő szerint 18 órára hirdették a szervezők a Hajdúknak Szépe elnevezésű szépségversenyt. A főtéren, Bocskai István szobra mellett építették fel erre a célra a színpadot, a téren téblábolva már a kezdési időpont előtt észrevehettük, hogy gyülekeznek a szépségkirálynő-jelöltek – ez nem volt nehéz, látva a frizurákat, a válfákon vitt ruhákat. De a Nyíló Akác táncosait is fel lehetett fedezni a készülődők között, hiszen a lányok “szabadtéri hajfonása” is egy spontán látnivaló volt, mielőtt elvonultak a kultúrházbeli öltözőbe. Az esemény megnyitásaként Szólláth Tibor házigazda polgármester tréfásan megjegyezte, hogy “két esemény tartja most lázban a világot, az egyik a nánási szépségverseny, a másik a londoni Olimpia megnyitója” – utalt ezzel a világjátékok nem sokkal későbbi kezdő ünnepségére. A versenyen 16 ifjú hölgy vonult fel. A szervezők a többi testvérvárosnak is felajánlották, hogy hozzák el “szépségeiket” a versenyre, ám – tekintve az előzetesen megadott, viszonylag szigorú feltételeket (egész napos felkészítés, a ruha, a cipő, a fodrász és a smink saját biztosítása), ezzel csak a lengyelek éltek. Igaz, ők három lányt is neveztek, és mint kiderült, a szabályokat sem vették olyan komolyan, hiszen az egyébként nagyon szimpatikus lányoknak nem volt az előírtaknak megfelelően sem cipő, sem ruha – de ez mit sem vont le a jó hangulatból. A verseny öltözködési szüneteiben léptek színpadra a táncosok. A lengyelek és a szlovákok nem érkeztek tánccsoporttal, így ebben csak a házigazdák és az érmihályfalviak jeleskedtek. A hajdúnánásiakat a Nána Táncstúdió és a Gimnasztráda tánccsoport képviselte bécsi keringőtől latin mixig több stílusú koreográfiával. A Nyíló Akác háromszor lépett fel, sorrendben szatmári, szilágysági és mezőségi táncokkal. Igaz, utóbbit már kevésbé kötötte le a közönséget, ugyanis kiderült, hogy az utcai-, fürdő-, majd estélyi ruhás felvonulás után véget ért a szépségverseny, és megkezdődött a szavazás a verseny közönségdíjasának kiválasztására. Mindez természetesen nem befolyásolta a táncosaink teljesítményét. (A történeti hűség kedvéért a szépségversenyt egyébként egy helyi aspiráns, Varga Lotti nyerte.) A nap zárásaként utcabált hirdettek a szervezők.![]()
![]()
![]()
A negyedik napon az események java része a Martinek Lovastanyán zajlott, ahol régi mesterségek bemutatója, népművészeti kiállítás, fogathajtás zajlott. De volt még citerástalálkozó, melyen Érmihályfalvát a Bartók Béla Citerazenekar képviselte, illetve gasztronómiai bemutató is. Utóbbi valójában főzőverseny volt, melyen 11 fős csapat állt a tűz mellé Érmihályfalva képviseletében, hogy összemérje fakanalát a lengyelek és a szlovákok egy-egy, illetve a hajdúnánásiak két csapatával. A mihályfalviak három ételt készítettek: őzpörköltet sóstúrós puliszkával, pacallevest és babgulyást – utóbbival különdíjat nyertek. Ugyanezen a napon, de már Hajdúnánás főterén, a már említett színpadon koncerteket tartottak, ennek keretében lépett fel az érmihályfalvi Playtime együttes is.Az utolsó napra délelőtti szabadidős tevékenység maradt, ami nagyjából újra a strandolást jelentette, majd az ebéddel egybekötött „záróünnepség”;, amikor a szervezők képviselője az étteremben mondott köszönetet a csoportoknak a részvételért, kifejezve reményét, hogy Hajdúnánás, Ustron, Pöstyén és Érmihályfalva kapcsolata tovább fog erősödni.
Az érmiályfalvi delegáció vasárnap este érkezett haza a testvárvárosok találkozójáról.
