Mint kiderült, semmit nem jelentett a Fugyivásárhelyi SK elleni szombati meccset illetően, hogy az ősszel mi nyertünk az ő pályájukon (2-1-re). A megyei első osztályú labdarúgó bajnokság 21. fordulójában egy erősebb gárda érkezett a Praszler stadionba, mint amilyennel az ősszel szembenéztünk és abban sincs semmi meglepő, hogy olyan játékosaik is vannak, akik korábban nálunk voltak: Crişan Claudiu két gólpasszt is jegyzett, a hátvéd Iova pedig pár hónapja még a mi kapunk előtt “sepregetett”. (Simán lehetne egy olyan meccset is rendezni, hol az Unirea a bajnokság más csapataiban szereplő korábbi “unireások” ellen játszana.)

A szombati meccs a “hagyománytisztelet” jegyében indult: már a 2. percben hátrányba kerültünk, egy kapufáról kipattanóra az ellenfél ért oda hamarabb – 0 – 1. Szerencsére nem sokat kellett várni az egyenlítésre, az 5. percben Crişan beadását Lakatos lőtte a hálóba – 1 – 1. Még az első negyedóra sem telt el, újabb gólt jegyezhettünk: a 14. percben egy távoli bomba kötött ki a kapunkban, az ilyen ellen magasabb szinten sincs orvosság – 1 – 2. A sorminta szerint mi következtünk volna, erre meg is volt a lehetőség, ám Gego a 20. percben pár méterről a kapu mellé gurított… A 27. percben Foriş szabadrúgás a kapufán csattant, a 35. percben pedig nem is lehetett érteni pontosan mi történt, a kapu torkában miért kell több játékosunknak is cselekbe bonyolódni?! Ezek mellett az ellenfél is folyamatosan támadott, érezhető volt, hogy nem kikapni érkeztek.

A második félidőben meddő mezőnyfölényben voltunk, egyszerűen szólva erőlködtünk. Az 58. percben aztán egy olyan támadás futott végig a pályán, amilyet a mieink részről vártunk volna – ebből kiderül, hogy nem csapatunk volt az “elkövető” és máris 1 – 3 volt az eredmény. Továbbra is többet birtokoltuk a labdát ám annak ellenére, hogy immár két edző irányította a gárdát, nem jutottunk sehova: tettük a labdát jobbról balra majd vissza, voltak előreívelések, de mintha nem tudtuk volna, mit is akarunk. A 68. percben Crişan fejesét a kapus hárította, kettejük párbajából a 74. percben szintén a hálóőr került ki győztesen, közben, a 72. percben Illés lövése szállt kevéssel fölé. Kimaradt helyzeteink közben állandó volt a veszély, hogy tovább nő a különbség a csapatok között, a vendégek megfontoltan játszottak, ha kellet időt húztak és az sem tett jót a hangulatnak, hogy a játékvezető mintegy rajtaütésszerűen vízszünetet rendelt el a második félidő közepén, miközben az elsőben (amikor még jobban érték a napsugarak a pályát) nem élt ezzel a lehetőséggel… Tetézte a bajt, hogy Gegót sérülés miatt le kellett cserélni pár perccel a vége előtt, a 4 perces hosszabbításban pedig legalább kétszer bravúrral mentett Gábor… A lefújás után újra a vendég-öltözőből szűrődött ki üdvrivalgás, akár csak az élesdiek esetében két hete – a mieinkéből semmi nem hallatszott, bár biztosan ott is voltak “történések”. A kétedzős felállás eddigi mérlege egy idegenbeli és egy hazai vereség, a 10. helyről a 12. helyre csúsztunk vissza a tabellán.

Az ifj. Fele Sándor – Muzsnay Zsolt edzőpáros csapata: Gábor – Balajti, Daroczi, Foriş, Hossu, Illés, Tóth, Crişan, Sándor (74. p. Kanalas), Lakatos, Gego (96. p. Solymosán).

A további eredmények és a tabella ide kattintva tekintgető meg.

A következő fordulóban Szalontára megyünk, az ősszel az Olimpia 3-0-ra nyert a Praszler stadionban.