„S megint élek, kiáltok másért:

Ember az embertelenségben.”;

(Ady Endre: Ember az embertelenségben)

A vasárnap délelőtti istentiszteleten Balázsné Kiss Csilla helyi lelkipásztor hirdette Isten igéjét, Jézusnak a tanítványokhoz szóló bíztatását és tanítását helyezte az emlékezők szívére: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higyjetek Istenben, higyjetek énbennem …Én vagyok az út, az igazság és az örök élet…”; Elhangzott, hogy mi a háború és mi volt a célja az I. világháborúnak, Magyarország áldozat volt, a magyarok voltak legnagyobb vesztesei a béketárgyalásoknak. Összefoglalta azt is, hogy Jézus mit tanított a háborúról, a földi javak gyűjtéséről, bosszúról, kapzsiságról, irigységről. Jézus háborúja csak a bűn és a vétek ellen folyt, nem az ember és az ajándékba kapott élet ellen. A magyar nemzet történelme során sok veszteséget jegyzett fel, s mindezt megengedte a történelem ura, hogy újra és újra megtanulja a magyarság az Istenhez való őszinte odafordulást, az Isten tiszteletét a mindennapokban. Újra és újra Istenben bízva kellett elkezdje a magyarság az országépítést, meg kell tanulnunk ma is nem egymás ellen hadakozva, hanem Istenért, egymásért, a hazáért élni és szolgálni. Meg kell újra tanuljuk és tanítsuk azt, hogy István királyunk koronája alatt Isten jó rendje szerint lehet és üdvös élni, az a küldetésünk a Kárpát-medencében, hogy Isten országlását szolgáljuk, jó példát adjunk a Krisztustól tanult szeretetre. Az énekek, imádság, áldás után a gyülekezet egy része az Erdélyi Magyar Vitézi Rend helyi tagjának zászlós vezetésével a világháborús emlékműhöz vonult, ahol folytatódott a megemlékezés.

A lelkipásztornő röviden összefoglalta a világháború történéseit, mának szóló üzenetét. Száz éve, 1914. július 28-án Bécs hadat üzent Szerbiának, s ezzel megkezdődött az I. világháború, ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia válasza Ferenc Ferdinánd meggyilkolására. Tisza István miniszterelnök, református főgondnok nem akarta, hogy Magyarország bekapcsolódjon a háborúba, féltette Erdélyt, Tiszántúlt s nem akarta azt sem, hogy ártatlan magyar katonák vére értelmetlenül és hasztalanul follyék a frontokon. Érmihályfalván a 2006. októberében felavatott emlékműre felvésett magyar honvédek nevei hirdetik, hogy a 15 millió I. világháborús áldozat, és az 530.000 elesett magyar katona között elestek ők is, nem zsákmányért, nem gyarmatok megszerzéséért, hanem a magyar hazáért.

Az emlékezők között jelen voltak a ma is élő unokák, nagynénik, leszármazottak, akik nem csak emlékeztek, de imádkoztak is és szívből zengték a hitvalló éneket: Erős várunk nékünk az Isten.

A koszorúk elhelyezése előtt még elmondta gondolatait Kovács Zoltán főgondnok és Nyakó József polgármester is, utóbbi felhívta arra a figyelmet, hogy helyben, városi szintű szervezésben még lesz emlékezés a világháború történéseire és helyi vonatkozásaira.

A megemlékezés nemzeti imánk eléneklésével zárult.

Kecskés Zsófia presbiter