Maria Aniko Faix (balról) Pap Márta és Karsai Attila társaságában
A németországi SES Alapítvány küldötteként Maria Aniko Faix tartózkodik ezekben a napokban – július 8. és 20 között – az Egészségügyi-Szociális Központban, az ott zajló munkát tanulmányozva, tapasztalataival segítve. Kérdésünkre a szinte tökéletes magyarsággal beszélő Maria Aniko Faix elmondta: 50 éve él Németországban, egyébként budapesti, és képzettségére nézve szociális pedagógus, nyugdíjas. A Bonnban központtal rendelkező SES Alapítványról pedig megtudtuk, hogy egy olyan szervezet, melynek önkéntesen tagja lehet valójában bármely nyugdíjas, aki korábban a szakmájában szerzett tapasztalatait szívesen megosztaná az arra igényt tartókkal szerte a világban. A SES-nek számtalan országban vannak képviseletei, melyekhez pályázatot lehet benyújtani, a szervezet pedig delegálja önkéntesét, akitől sokszor sokkal többet várnak, mint amit valójában nyújt, hiszen nem érkezik anyagi segítséggel.
Mint megtudtuk, a legnagyobb kereslet pékekre (!) van, de lakatosokra, mérnökökre nemkülönben. Közben Karsai Attila alpolgármestertől, aki korábban az intézmény igazgatója volt, megtudtuk, hogy ők a SES kolozsvári kirendeltségéhez pályáztak tavaly novemberben, kérve, hogy küldjenek egy szociális munkában jártas szakembert, aki az intézményükben zajló munkát a kívülálló szemével tudja elemezni, értékelni, és tanácsokat is tud adni. Az önkéntes nem kap fizetést, útját a SES állja, ellátását a fogadó fél. Egyeztetni kellett, hogy a fogadók milyen nyelven tudnak majd kommunikálni vendégükkel, és ennek során derült ki, hogy a SES-nek van nem csak szakmai szempontból megfelelő, de magyarul is beszélő önkéntese – így került Maria Aniko Faix Érmihályfalvára, aki nem először jár Romániában. Hasonló célból járt már Moldáviában, illetve élelmiszer-, egy agrár- és egy gépészmérnök kollégájával Fogarasban, egy iskolában 2009-ben. A szociális pedagógusra kevéssé tartanak igényt, a világ sok táján másabb gondokat helyeznek előtérbe, jegyezte meg az önkéntes. Érmihályfalván folytatott munkájáról elmondta: ehhez a központhoz hasonló Németországban nem működik, amit itt tapasztalt, az ott legalább 5 intézmény végzi (állami és magán kórházak, rekreációs központok, házigondozó-szolgálatok). Nem lepett meg a megállapításával, miszerint Hamburgban, ahol él, sokkal jobb az egészségügyi ellátás, mint amit Romániában tapasztal, de annál is, amit Magyarországon látott.
Karsai Attila még elmondta: ha egy intézménybe megfigyelő érkezik, akkor azt általában igyekeznek úgy fogadni, hogy az illető “elnéző” legyen – ezzel ellentétben a most náluk tartózkodó megfigyelőt ők maguk kérték, hogy javítsanak az intézmény működésén. Pap Márta, az központ ideiglenes igazgatója kiegészítette ezt azzal, hogy pár hónapja Hollandiában maguk is láttak olyan eljárásokat, olyan egészségügyi eszközöket, melyekkel javítani tudtak/tudnak az otthonban ápoltak életminőségén, amit ezen felül nyújtani tudnak, az a családias hangulat. Maria Aniko Faix úgy vélte, hogy a legfontosabb észrevételeket a látogatása első napjaiban tudja tenni, hiszen a későbbiekben mintegy hozzászokik a körülményekhez. Látogatása végén egy jegyzőkönyvet állít össze észrevételeiről, elemzi, hogy szerinte mit és hogyan lehet jobban, hatékonyabban tenni a központban, konkrét javaslatokat tesz, amelyek alapján tovább lehet fejleszteni a központ szolgáltatását.