2019. May 3.
Nótázás töltötte be Érmihályfalva főterét április 30-án este: a helyi RMDSZ Májusi szerenád címmel hirdette meg programját, melyen bárki részt vehetett, hogy énekeljen szerettének, illetve utóbbi, hogy fogadja azt.
A lexikon szerint “a magyar nyelvterület nagy részén május 1-re virradó éjszaka állították, illetve állítják a májusfát. A májusfa – a zöld ág – a természet megújhodásának szimbóluma és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A májusfa állításának éjszakáján sokfelé megszólalt a muzsikaszó is, az úgynevezett éjjelizene máshol szerenád, amelynek hagyománya ma is él még Erdély-szerte. A zenét általában a falu bandája szolgáltatta.” Ez a hagyomány, ahogyan a többi is, egyre inkább teret veszt, ennek életben tartását szolgálta a helyi RMDSZ rendezvénye. Kedden este a főtéren egy sátort állítottak (a borongós idő ellen védekezve), alatta lócák és asztalok, utóbbin bor és borkorcsolya egyaránt várta az érkezőket, a beszűrődő fény mellett néhány viharlámpa járult hozzá a hangulathoz. A muzsikáról Szőcs Lőrinc és zenekara gondoskodott. Bár a lehetőséggel nem éltek sokan, ám akik ott voltak, azok hangja betöltötte a főteret és a közeli utcákban is hallatszott, volt is, akit ez vonzott oda.
A nóták között volt alkalom a régi emlékek felelevenítésére is, amikor a résztvevők még maguk is a májusfaállítás állítása vagy éppen annak fogadása bűvkörében éltek (értsd: fiatalabban voltak). Felidéződött, amikor például fiatal legények csoportokban járva keresték fel a lányos házakat, a kapukra májusfákat erősítve, ám ehhez előbb olyan házakat kerestek fel ahonnan “be lehetett szerezni” az alkalmas ágakat, és utóbbi portákon másnap reggel nem feltétlen örültek, hogy a hagyomány éltetői tiszteletüket tették… Megesett, hogy tréfába csapott át a májusfaállítás, amikor a kiszemelt portát nem feldíszítettek, hanem éppenséggel a kaput vitték pár házszámmal errébb, esetleg nem elvitték, hanem úgy bezárták-bekötötték, hogy a háziak csak üggyel-bajjak tudtak másnap kijönni. Volt időszak, amikor több zenészcsapat is kísérte a májusfaállítókat, a május elsejére virradó egész éjszaka a település több pontjáról is lehetett hallani a nótázásokat. Megidéztek olyan történeteket, amikor a szerenádot szívesen vették, de olyanokat is, amikor az kalamajkához vezetett, például egy háznál több eladó lány is volt s mindenki magáénak tudta az udvarlási szándékot. A nosztalgiázás és a nótázás éjfélig tartott.