Nyakó József polgármester beszéde, elhangzott 2012. október 23-án, a főtéri emlékműnél tartott megemlékezésen:
“Idén történt meg először Érmihályfalván, tisztelt ünneplő közösség, kedves barátaim, hogy magyar és magyar külön-külön koszorúzott nemzeti ünnepünkön. Úgy gondolták mások, hogy nem férnek össze az ’56-os Érmihályfalvi Csoport utódaival, unokáival, amikor ejtőernyős idegenekkel koszorúztak itt, ennél az emlékműnél, vasárnap.
Az ördög befészkelte magát közénk. Két szál idegen állt itt díszőrséget, hiteltelenül, a saját kis zászlajával, az ünnepség idején. Honnan is tudhatnák ők, hogy az előző rendszerben itt nálunk volt talán a legnagyobb titkolózás, ködösítés az ötvenhat őszén történtekről. Apáink, nagyapáink tabuként kezelték mindazt, ami nálunk, Érmihályfalván történt azokban az időkben. Híre ment, hogy valakik svájci mintájú kanton-köztársaságot képzelnek el Erdély földjén, ha győz a magyar forradalom. Sem puskájuk, sem gránátjuk, de semmi egyéb fegyverük sem volt a helyieknek. Az volt a bűnük, hogy beszéltek a forradalomról. Ezért hurcolták el őket éjszakánként a rettegett fekete autóval. Azért ítéltek el Romániában 30.000 embert, köztük a mi apáinkat, az Érmihályfalvi Csoport 31 tagját is, mert együttéreztek anyaországi testvéreikkel. Azért végeztek ki 45 elítéltet, köztük Sass Kálmán tiszteletest és dr.Hollós István tanárt, mert példát akart statuálni a sztálinista önkényuralom. Tiszteletes urunk áldozatvállalása integráló, összetartó ereje példaértékű kell legyen minden ember számára.
A történelem folyamán, ha egy nép, egy nemzet vagy egy közösség megelégelte, megcsömörlött a megaláztatástól, a zsarnoktól, ha úgy ítélte meg, hogy betelt a pohár, akkor fellázadt, kirobbantotta forradalmát, azzal a reménnyel, szándékkal, hogy megszünteti, véget vet annak az állapotnak, ami mindazt kikényszerítette. A forradalmak nem járnak mindig véráldozattal. Reformálni, elhárítani a bajt és annak okozóját egyszerű döntéssel, szavazással is lehet. Érmihályfalva kortárs lakossága idén egyszer már megvívta saját kis forradalmát. A józan többség a szavazatok hetven százalékos egyértelmű döntésével elhárította a bajok okozóját, utat nyitva az építkezésnek, a felfelé ívelő változásnak, a kölcsönös megbecsülés meghonosításának megpróbáltatott kisvárosunkban.
Tisztelt ünneplő közösség, kedves barátaim!
Vár még ránk egy próbatétel. A másfél hónap múlva esedékes parlamenti választások óriási kihívást, történelmi mérföldkövet jelentenek a romániai magyarok számára. Ha bedőlnénk az RMDSZ versenypártjai által hirdetett pillangókergető propagandának, akkor az a magyar közösség teljes kudarcát jelentené. A romániai törvényhozásba csak egyetlen magyar politikai erő juthat be! Erre a legnagyobb, kizárólagos esélye, mint ahogyan Wilfried Martens úr, az Európai Néppárt elnöke is aláhúzta, természetesen nekünk, az RMDSZ-nek van, annak ellenére, hogy itt, szeretett városunkban is báránybőrbe bújt farkasok hirdetik ennek ellenkezőjét. Túlfűtött gyűlölettel dolgoznak ellenünk. Valakiknek az az érdeke, hogy szétszaladjon a nyáj, egyenként mindenki könnyebben levadászható, lepattintott kő sosem lesz újra kőszikla. Éberség kell, és összefogás, győzelmünk december 9-én egy forradalommal is felérhet. Ehhez kívánok sikert, erőt és kitartást, hogy ilyen és hasonló rendezvényeken ünnepelhessük népünk, nemzetünk sikereit.”