
Napjainkban elég elterjedt lett az önkénteskedés, ami azt jelenti, hogy az önkéntes önszántából dolgozik, fizetést nem kér, de ételt, italt és szállást kap azért, amiért dolgozik, valakiknek segít. Ez nem azt jelenti, hogy ahol önkénteskedsz az lesz majd a munkád is, csak kipróbálod magadat. Élsz a lehetőségekkel, még a Covid 19 idejében is, mivel az élet megy tovább. Idevág Shakti Gawaint egyik idézete: „Minden pillanat a teremtés pillanata, és minden teremtő pillanatban végtelen lehetőségek rejlenek.”; Ezért megpróbáltam élni a lehetőségekkel.
Tizenhét évesen az ember lánya vagy fia, elkezd gondolkodni azon a bűvös kérdésen, hogy mi leszek, ha nagy leszek? Ismerős igaz? Próba szerencse felfogással indultam el a jól ismert könyvtár felé, aminek lépcsőit olyan sokszor másztam már meg, mivel a liftet 18 év alattiaknak TILOS használni. Itt bevetve tündéri személyiségemet, Gheri Judit és Borbély-Simon Andrea könyvtárosok elvállaltak, és mint „kisinasuk”; elkezdtem pályafutásomat a könyvtárban. Voltak elképzeléseim, már könyvlistám is volt, hogy ameddig ott vagyok, mit fogok elolvasni, kinéztem a tökéletes helyet is az olvasáshoz. Most mondjam azt, hogy az élet kiszámíthatatlan?
Július 13-án kezdtem a könyvtárban dolgozni. Nagyon izgultam, mert nem tudtam, hogy mi lesz a feladatom. Mikor megérkeztem, rengeteg doboz állt az előtérben, mint kiderült a Balmazújvárosi „Lengyel Menyhért”; Városi Könyvtár könyveket ajándékozott a Máté Imre Városi Könyvtárnak. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani, hiszen olyan könyvek kerültek a könyvespolcokra, amiket én is szívesen raknék a saját polcomra. Rengeteg témakörben gyarapodott a könyvek száma, arról nem is beszélve, hogy mostanában elég felkapott írók könyvei is lapultak a dobozokban. Mint például John Green, a Csillagainkban a hiba írójától, David Levithan, a Nap nap után írójától, Danielle Steel, a Szenvedély írónőjétől, és még sorolhatnám, de legyen inkább meglepetés a kedves olvasók számára, milyen új könyvek jelentek meg a polcokon. Megfogalmazódhat a kérdés mindenkiben, hogy mit is kellett csináljak? Engem ért a megtiszteltetés, hogy a mihályfalvi olvasók közül elsőként vegyem kézbe ezeket a könyveket, táblázatba foglaljam őket, bepecsételjem, (de csak bizonyos oldalakat), beírjam őket a lista szerint a leltárkönyvbe, ahol kapnak egy számot, és egyéb apróbb dolog, amit polcrakerülésük előtt meg kell tenni. Összesen 200 könyvet dolgoztam fel, tettem a polcra, de még mindig akad tennivaló. „Ideiglenes feletteseim”; (akikkel nagyon hamar bensőséges viszonyba kerültem) sem tétlenkedtek, mivel ők a régóta polcokon lévő könyveket számozták át, válogattak, hogy mit raknak vissza a polcokra és mi az, amit kiselejteznek. Nem is beszélve arról, hogy a város 750 szülinapjának megszervezésében is segédkeznek.
Most egy időre sajnos abba kell hagynom az önkénteskedést, mivel van néhány vizsgám, de ahogy megvannak, megyek vissza a könyvekhez és a „feletteseimhez”;, várva a kedves olvasókat. Ha mégsem tudok visszamenni, akkor remélem, jövőre megint ott tölthetem a nyaramat, és több olvasó is ellátogat majd a könyvtárba, még a vírus ellenére is. Köszönöm a lehetőséget, hogy egy jó csapatban, az egyik hobbim gyakorlásával tölthettem ezt a csodás nyarat.
Darabont Panna