Amikor a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, Böjte Csaba nyilatkozni szokott, akkor az ő sajátos stílusában szinte mindig elmondja: van gyerekotthon és benne gyerek elég, tennivaló tengernyi, tehát azok előtt, akik segíteni akarnak nekik, mindig nyitva a kapu. Ezek a megnyilatkozások mindig sok lájkot kapnak a médiafelületeken és azok közösségi oldalain, de szerencsére azok is sokan vannak, akiket nem csak virtuálisan, de a gyakorlatban is megérint ez a lehetőség. A szombathelyi Bokor Zoltán a televízióban látott egy riportot a Székelyhídon működő Gyermek Jézus Otthonról, melyben az intézmény akkori vezetője, Kovács Ágnes Böjte Csabához hasonlóan említést tett arról a bizonyos “nyitott kapuról”. Elhatározta, hogy a tettek mezejére lép és amikor teheti, ő bizony segíteni fog, méghozzá a maga tehetsége szerint. Ennek már három éve, és az Ausztriában vasesztergályosként dolgozó férfi rendszeresen leautózza a több mint 510 kilométert (+ 510 vissza), hogy afféle ezermesterként fújon-faragjon, hegesszen, szegeljen, megjavítson, amit lehet, amit pedig nem lehet, ahelyett újat hozzon.
Székelyhídon jártában-keltében találkozott az érmihályfalvi Iskolaház vezetőjével, András Ildikóval, és ennek nyomán már nem csak Székelyhídra, de a másik érmelléki városban is rendszeresen tiszteletét teszi. Mivel Bokor Zoltán hosszú ősz szakállat visel, a gyerekek Nyárimikulás bácsinak szólítják, amit ő örömmel vesz. Ezekben a napokban újra bepakolta autójába, na, nem a Mikulások szokásos puttonyát (bár az ajándéknak szánt édességről sem feledkezik meg), hanem a hegesztőkészülékét, a láncfűrészét, a szerszámos ládáját, és a mihályfalvi Iskolaház udvarán lévő játszótéren szorgoskodott: kicserélte a törött alkatrészeket, megszegelte-csavarozta-hegesztette, amit meg kellett, a már menthetetlen csúszda helyett pedig újat szerelt fel, amit ő maga hozott. Mikor végzett, tovább ment Székelyhídra, ahol egyebek mellett a gyerekek biciklijeit javította meg. Mindezt a gyerekek mosolyáért cserébe, mintha csak Böjte Csaba egyik mondásához tartaná magát: “Boldog az az ember, aki megelégszik azzal, ami az övé, és a munkát, a becsületes fáradozást az élet értékének tekinti.”