Október hatodikán – mindenkori önmagunkról

Október hatodikán – mindenkori önmagunkról
2013. October 7.
Az október hatodikai megemlékezés a római katolikus templom után a kultúrházban folytatódott, ahol Thurzó Zoltán zongora- és Thurzó Sándor brácsaművész, illetve a Móka színjátszó csoport és a Nyíló Akác néptánccsoport emlékezetes műsorának lehettünk tanúi.
/vlm/Image/Show/84/
A vasárnap esti produkció előadói (fotók: Kertész Enikő)

A kultúrházat megtöltő közönség Thurzó Zoltán zongora- és Thurzó Sándor brácsaművész, illetve a Móka színjátszó csoport és a Nyíló Akác néptánccsoport nagyszerű közös műsorának lehetett tanúja.
A műfaj valójában nem volt szokatlan, hiszen egyszerűen elintézhetnénk azzal, hogy zenés-verses műsor volt, táncbetétekkel. De …ennél azért sokkalta több volt.
-Egyrészt a klasszikus költők és írók – Sajó Sándor, Füst Milán, Weöres Sándor, Wass Albert, Nyírő József, Csokonai Vitéz Mihály, Eötvös József, Emőd Tamás, Szilágyi Domokos, Juhász Gyula, Ady Endre, Illyés Gyula, Karinthy Ferenc, Szép Ernő, József Attila, Dsida Jenő, Áprily Lajos, Kölcsey Ferenc, Krúdy Gyula – mellett Sillye Judit, id.Szilágyi Ferenc, és Boros József révén “helyi” verssorok is bekerültek az összeállításba. Már a szerzők száma önmagában is figyelemre méltó, az összeállítás pedig nem is kifejezetten október 6.-ról, még csak nem is a ’48-as szabadságharcról szólt, hanem a magyarság egyetemes-mindenkori szabadságféltéséről és vágyáról, a szülőföld öleléséről, az összetartozás öröméről és fájdalmáról, a térképet átrajzoló ceruzák döféseiről. Az előadók a széksorok között járkáltak közben, mintegy érzékeltetve: bármelyikünk érzéseit tolmácsolják, nem csak a költő követeli vissza hegyeit, hanem mondjuk az 5. sor negyedik székén ülő is.
-Másrészt a szavak hangulatát a két művész zenével illusztrálta. Liszt, Bartók, Kodály, Beethoven, Carlos de Almeida, Amaral Vieira, Erkel, Chopin és Grieg dallamaival elandalodtunk, tűzbe jöttünk, lelkesedtünk és aggódtunk.
-Harmadrészt négy alkalommal a táncosok is bekapcsolódtak a műsorba, bemutatva, hogy nem csak a szorosan vett népzene mozdítja lépésre a táncos lábat, és a táncban éppen úgy benne van az érzelem, a mondanivaló, mint a betűben és hangjegyben, csak “ki kell lépni”.
-Negyedrészt nem lehet szó nélkül hagyni a technikai hátteret, bár Kiss Csaba – mint állandó háttérmunkás – nem jelent meg a színpadon, fogadni a végül felhangzott vastapsot. A fény- és hanghatások (vihar, villámlás, harangzúgás, szívdobogás, esőcseppek koppanása) nagyszerűen egészítették ki a szavak, dallamok, tánclépések összefonódását.
Nagy kár lenne, ha a láthatóan sok munkával létrejött produkciót csak egy alkalommal, és csak a helyi közönség láthatta/hallhatta volna.

Keresés