A nyugdíjasok Szépkor Egyesülete harmadszor szervezett találkozót a nyugdíjas pedagógusok köszöntésére. Ezt csütörtök délután tartották meg a kultúrházban, és, hogy valami újítást fundáltak ki, arra már az is utalt, hogy ezúttal, például a tavalyi alkalomtól eltérően, nem a kis, hanem a nagyteremben terítettek asztalt.
A megjelent mintegy 70 személyt Bobes Erzsébet egyesületi elnök köszöntötte, aki elöljáróban (maga is nyugdíjas pedagógus lévén) leszögezte: nem ünnepeltetni akarják magukat, hanem egy olyan bensőséges találkozóról van szó, amikor lehet találkozni, le lehet ülni egymással beszélgetni, hiszen a hétköznapokban mindenki siet, a nyugdíjas is. Itt az alkalom felidézni a szép és kevésbé szép emlékeket, hiszen “a végén úgyis mindig az iskolára terelődik a szó”. Nem volt ez másként most sem, annak kapcsán sem, hogy megemlékezek az elmúlt évben elhunyt kollégákról – ők Hack Lenke, Talpoş-Pleşu Stella Maria és Kiss Imre, illetve a találkozó már említett újítása volt, hogy meghívták azokat az egykori tanítványokat is, akik aztán maguk is a pedagógusi hivatást választották. Ennek folyományaként megjelentek olyan kollégák, aki már maguk is évtizedek óta a pályán vannak, de olyanok is, akik még valójában ismerkednek a katedra világával.
A köszöntőt román nyelven Magda Erzsébet alelnök mondta el, majd Gábor Éva vette át a szót, pontosítva: ezúttal tanítónőként, és nem nőszervezeti helyi alelnökként szól. Nézete szerint a pedagógus példát jelent nem csak a gyerekek, de a felnőttek számára is, a nemzedékek találkozója pedig azt kell jelentse, hogy a múlt értékeit meg kell becsülni. Háta mögött 35 év tapasztalattal kifejtette: ha ma kezdené a pályát, legfontosabbnak azt tartaná, hogy a gyerekek természetes érdeklődését fenntartva neveljen belőlük emberséges embereket.
Az önkormányzat nevében Karsai Attila alpolgármester gratulált a Szépkor rendkívül aktív tagjainak, akik mintha csak Mark Twain író általa idézett szavait akarnák igazolni: “Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.” Az elöljáró diót, almát és szőlőt hozott ajándékba, azt kívánva, hogy a találkozó résztvevői maradjanak olyan egészségesek, mint ezek a gyümölcsök, illetve egy örökzöld virágot, melyet a Szépkor saját, remélhetőleg szintúgy “örökzöld” irodájában elhelyezhet.
Csengeri Csongor, a Zelk Zoltán Általános Iskola igazgatója a nyugdíjasoknak generációk felneveléséért mondott köszönetet, mai kollégáinak pedig azért, hogy tovább viszik a lángot, fenntartják az iskola jóhírét.
A továbbiakban “a munka eredményét” láthattuk, hiszen Boros Emőke és Indrie Krisztina tanárnők által felkészített fiatalok mutattak be zenés irodalmi műsort magyarul és románul, szavakba és dallamokba öntve a pedagógusi pálya örömeit és nehézségeit.
A műsor után kiosztották azokat az emléklapokat, melyeket Biró Rozália képviselő, az RMDSZ-Nőszervezet országos elnöke küldött jókívánságai kíséretében a találkozó résztvevőinek, de megható volt azt is látni, amint a fiatalabb pedagógusi generáció tagjai maguk is virágcsokrokkal, kisebb ajándékokkal készültek köszönteni immár kollégává vált egykori nevelőiket…
Közben a Szépkor “konyhai különítménye” is sürgölődni kezdett: a terített asztalokra kalács és tea került, melyek fogyasztása mellett megkezdődhetett a már beígért beszélgetés, emlékidézés.