Az elmúlt vasárnap került sor a 2015-ös évre szóló Pódium Díjak átadási ünnepségére. Íme, a kitüntetetteket méltató beszédek szövege (elhangzásuk sorrendjében).
A Forever Dance tánccsoport 2002-ben alakult érmihályfalvi gyermek csapat, mely az utóbbi több mint egy évtizedben rengeteg helyezést hozott Érmihályfalvának a hazai is külföldi versenyekről egyaránt. A csapatot jelenleg 11 táncolni szerető, kitartó lány alkotja és úgy néz ki, méltó utódai az eredeti, 12 évvel ezelőtt megalakult csapatnak, akik a Ki mit tud?- döntőiről hozott érmekkel és az első külföldi versenyeken való szereplessel kitaposták az utat, irányt mutattak a jelen csapat táncosainak. 2015 hozta a csoport életének legnagyobb sikereit, hiszen a Nagyváradon májusban szervezett országos IDO-bajnokságról egy ezüst éremmel tértek haza, megszerezve a VB-n és EB-n való szereples jogát; a budapesti ritmuscsapatok országos táncverseny-sorozat (február, június, november) végén összesítésben ugyancsak ezüst éremmel tértek haza. Párosban és egyéniben is szép eredmények születtek, hiszen Klein Éva-Gyenge Viktória ezüst, Somogyi Orsolya-Orosz Mária 2 ezüst (hip-hop/open kategóriák), míg Derşedan Denisa egy aranyéremmel térhetett haza. (Képünkön Máté Zsolt csoportvezető.)
Kovács Rozália 1943. október 12-én született, Érmihályfalván iparos családban. Iskoláit szülővárosában, majd Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Líceumban végezte. 1964-68 között a szatmári Népművészeti iskola zongoraszakán, majd 1973-tól a nagyváradi Népi Egyetem titkárnői-gépírónői szakán tanult. Dolgozott titkárnőként az Érmihályfalvi Állami Mezőgazdasági Vállalatnál, de volt helyettes tanár, tanítónő, könyvtáros és kultúrigazgató, illetve számos helyi gyermeket tanított zongorázni is. 1993-tól kezdett el Érmihályfalva néprajzával foglalkozni, 1997 óta tagja a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságnak, 1999-től pedig a budapesti Magyar Néprajzi Társaságnak is. A két társaság által meghirdetett pályázatokon több alkalommal is részt vett: 1998-ban a Kriza János Néprajzi Társaságtól III. díjat kapott dolgozatáért, 2000-ben és 2002-ben pedig az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton kétszer IV. díjat, több alkalommal pedig dicséretet. 2000 óta tagja a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságnak, ettől kezdve foglalkozik komolyabban a város helytörténeti kutatásával. 2001-ben felleltározta az érmihályfalvi temetők pusztuló csónak alakú fejfáit, majd az egész temető felleltározása következett 2004-ben. Munkájának gyümölcseként jelent meg 2006-ban az Érmihályfalvi temetők című könyve a Partiumi füzetek 43-ik köteteként. 2005-ben társszerzőként részt vett az Érmihályfalva- Barangolás múltban és jelenben című, helytörténeti témákat összegyűjtő könyv létrejöttében. 2008-ban a település jelentős családjairól, nemzetségeiről írt ismertető könyvet Nagy családok, fényes idők Érmihályfalván címmel. 2013-ban helytörténeti és néprajzi tanulmányai jelentek meg a Partiumi füzetek 74-ik kötetében, Utak a múltba címmel. Az évek folyamán írásai jelentek meg a Harangszóban, a Református Naptárban és a Partium lapban is. Állandó jelleggel szerepelnek friss írásai Érmihályfalva város internetes oldalán, az ermihalyfalva.ro-n és saját szerkesztésű helytörténettel foglalkozó oldalán is, Érmihályfalvi helytörténet címen. Lelkes munkájáért 2007-ben a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság Fényes Elek Díjjal jutalmazta, 2013-ban pedig megkapta a Magyar Kultúráért Díj Emlékplakettjét.
A Csilinka Gyermekkórus 2014. áprilisában alakult a step by step 0-4 osztályos gyerekekből. A gyerekek zenei meghallgatás által lehettek kórustagok. A kórus alapítója és karnagya Darabont Aliz zenetanárnő (képünkön). Következő évben csatlakozhattak V. és VI. osztályos diákok is. Repertoárjuk számos gyerekdalból, népdalból, megzenésített versből, musical részletből, klasszikus és modern énekszámból tevődik össze. A heti egy órás kóruspróbákon a gyerekek szívesen énekelnek, kikapcsolódnak az énekek által, ugyanakkor megtanulnak egymásra figyelve énekelni. Hangszeresek Mészáros József – zongora, Csűri Enikő – furulya, Rublecky Ervin – dob. A kórus rendszeresen fellép a város és iskola által szervezett rendezvényeken.
Szabó János 22 éve költözött Érmihályfalvára, és évek óta aktív tagja a közösségnek. Temesváron szerezte meg a népművelő diplomát a Népművészeti Iskolában. A Temesváron töltött évek alatt néptáncos és amatőr színjátszó volt. Városunkban már az első években fel-feltűnt irodalmi összejöveteleken, ünnepségeken szavalataival, míg aztán 15 évvel ezelőtt megalapította azt az amatőr felnőtt színjátszó csoportot, amelyről úgy érezte, hogy a városnak nagy szüksége lehet rá. És az ötlet testet öltött, a próbálkozás sikerrel járt, hiszen a Móka immár 15 éve van jelen Érmihályfalva életében , 15 éve vannak együtt jóban-rosszban és töltik szabadidejüket próbákkal, előadásokkal, utazásokkal. A közönség hálás, szereti a csapatot, mely újabb és újabb előadásokkal örvendezteti meg őket. A csapat szellemi atyja, a rendező az elmúlt évek alatt kb. 50 tagot vonzott be, akik természetesen az esztendők alatt jöttek-mentek, de mindannyian egy nagy családot alkotnak. A rendező nagyon változatosan állítja össze a repertoárt, játszottak már népszínművet, drámát, vígjátékot, minden évben színpadra állítanak egy szilveszteri kabarét, mely immár 11 éve hagyománnyá vált, de néhány évvel ezelőtt egy önálló Ady-estet mutattak be a nagyérdeműnek. Évente 3-4 premiert visznek színpadra, tavaly 3 nagy, egész estés darabot rendezett Szabó János (a Lefölözés című kabarét, G.B. Shaw: Pygmalionját és Székely Csaba: Bányavirág című drámáját), valamint közreműködtek a város különböző irodalmi összejövetelein, mint például a Költészet Napja, Máté Imre Emlékest.Hozzáértését bizonyítja a közönség lelkes tapsain kívül az is, hogy az általa rendezett darabok, szereplők többször is nyertek díjakat, kaptak elismerést különböző színjátszó fesztiválokon határon innen és túl. A cigány című népszínmű évekkel ezelőtt megnyerte Nagyváradon a legjobb darab díját, testvérvárosunkban, Hajdúnánáson többször is közönségdíjat hoztak el a darabok, míg tavaly Ajkán, az Országos Minősítő Színjátszó Fesztiválon megkapták a legjobb férfi, női és epizódszereplőnek valamint legjobb darabnak és rendezőnek járót, a közönségdíjat, és a fődíjat, az Arany Deszkát – és mindez a rendező áldozatos munkájának eredménye.
A néptánchoz nagyon sok áldozat és kitartás kell. Ez nem az a műfaj ahol hamar jön a sikerélmény, itt időre van szükség. Év, évek kellenek mire egy tagból táncos lesz és felkerülhet a színpadra. Csak annyira szeretném érinteni a múltat, hogy a csoport 1986-ban alakult, ami azt jelenti, hogy az idén 30 éves és ez bármilyen csapat életében nagy szó. A Nyíló Akác Néptáncegyüttes 2013-ban szinte teljesen kicserélődött, nagyon sok próba és izzadság árán lett meg a munka gyümölcse. Ennek köszönhetik, hogy a múlt évben 42 fellépésük volt. Ebben volt minden: falunap, farsang, disznóvágás, népi szokások felelevenítése, irodalmi est, március 15.-i megemlékezés, néptánctalálkozók, karácsonyi műsor stb. Csak a fontosabbakat szeretném megemlíteni, habár egy csoport életében minden fellépés fontos és tanulságos: Petőfi visszatér – táncjáték – Budapest, Papp László Sportaréna (koprodukció a Makói Forgatós Tánccsoporttal); II. Hajdúk Világtalálkozója – Hajdúnánás; I. „Táncoló Hajdúk”; Néptáncfesztivál – Hajdúböszörmény – III. hely; Nemzetközi Néptánctalálkozó – Makó; Partiumi Magyar Napok – Szatmárnémeti – 12 éve visszajáró vendég a csoport; 10. Főtér Fesztivál – Nagybánya; Megyei Néptánctalálkozó és verseny – Nagyvárad – I. hely; Hajdúnánási Város Napok – egész estés előadás. Köszönjük a támogatást az önkormányzatnak, a Bartók Béla Művelődési Háznak és nem utolsó sorban a szülőknek, hiszen ők is sokat hozzá adnak a csoport működéséhez, amit a csoport meg is köszönt mivel egy hete meglepték a szülőket egy ünnepi vacsorával (képünkön Borbély-Simon Csaba csoportvezető).