Aki ezt mondta: „sötétségből világosság ragyogjon fel”;, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor.4,6)
Szeretett Testvéreim!
Pünkösd nemcsak Szentlélek kitöltésének ünnepe, hanem az egyház történelmi pályájának kezdetére emlékeztető szent alkalom. Az üdvtörténetben nem véletlenszerűen egymás mellé rendelt események, hanem együtt hatóak, mert közös gyökérből fakadóan egy ígéret üzenetét hordozzák.
Isten ez esztendő pünkösdjén elemi erővel késztet bennünket a lelkiismeretünk megvizsgálására, különös tekintettel egyházunk megbecsülése, valamint a Szentlélek jelenlétének elfogadása terén. Modernnek tetszelgő világunkban sajnos sokan elkerülik a gyülekezetet, mintha fölösleges intézmény lenne. Mások baráti körnek tekintik, ahol egy szűkebb társaságnak helye van, mások pedig kereshetnek más közösséget, más templomot. Napjainkban már olyanok is vannak, akik gazdasági egységnek tekintenék az egyházat, mert földje, erdője és maradék hitele van, így érdemesnek látszik azt hasznosítani. Visszaköszönni tűnik a „cuius regio, eius religio”;, azaz: akié a tartomány, azé a vallás is-, hirhedt és sok átkot fialó jelenség. Sorolható lenne sok egyéb szégyenletes egyházromboló „újítás”;, azonban figyeljünk inkább arra, ami most is érték azoknak életében, akik Isten közösséget hozó ajándékában ezentúl is áldást keresnek. Nem fognak csalódni, mert a világ kezdetétől a világ végezetéig tart Isten közvetlen jelenléte ebben a világban.
Pál apostol Krisztus arcán látja Isten dicsőségét felragyogni. Egyértelmű híradás ez arról, hogy a mindenkori élet központja az Atya jobbjáról Szentlélek által irányító Krisztus Jézus. Ő reá kell nézni, Őt kell hallgatnunk, még ha „teljhatalmú”; fejedelmek, „méltóságteljes”; főpapok, tőkegazdag földesurak követelőznek emberfeletti magaslatok után! Krisztus színe előtt minden térdnek meg kell hajolnia! (Fil.2,10). Teremtőnk az élet legelső mozzanatában megmutatta szeretetét. Aki a sötétségből világosságot ragyogtatott fel (1Móz.1,3), de Lelke is ott lebegett a vizek felett (1Móz.1,2), az nagyon készült minden tekintetben megfelelő életteret biztosítani a teremtés koronájának, a többi teremtménytől jól megkülönböztethető embernek.
Sohasem lett volna szabad megfeledkeznünk, és ezentúl sem illik, hogy a föld porából, azaz „alkalmatlan”; anyagból lettünk, és mégis Isten szeretett gyermekei. Pünkösdkor illik megemlékeznünk arról is, hogy ez a különleges állapot abból adódik, hogy Isten az első emberformába a maga Lelkét lehelte, ez lett az őspünkösd, mely elindította a minden más élőtől különb életet, az emberit (1Móz. 2,7). A bűn nemsokára, azóta pedig állandóan, szennyezte és bemocskolja ezt az istenarcú embert, de a lélekközlő Úr felvette a küzdelmet a diabolikus erőkkel. Ennek legfeledhetetlenebb és leghitelesebb bizonyítéka éppen a feltámadást követően történt. Sokan a sátáni győzelmet vélték elkönyvelni, amikor az üres sír másra utalt. Krisztus Jézus nemcsak feltámadott, hanem a félelmek között aggódó tanítványoknak megjelent és megkínálta őket megint lélekkel. A halálba hajlók akkor nem akartak hinni a szemüknek, kevésbé a fülüknek. „Vegyetek Szentlelket”;- mondta, és megismételve az őspünkösdöt, reájuk lehelt (Ján.20,22). Az alkalmatlanná lett test, az alakjában és formájában eltorzuló ember megint él, mert Isten hatalma így látta ezt jónak.
A mindenkori élet központjában méltán van Krisztus egyháza! Ezt a méltóságot nekünk hatványozottan szolgálnunk kell. Sajnos a feladat egyre bonyolultabbnak tűnik, mivel nemcsak a keresztyénséget üldözőkkel találjuk szembe magunkat, hanem az egyházon belüli butasággal, avagy önös érdekérvényesítéssel. A pünkösdi tisztán látás megkönnyíti a tájékozódásunkat, amelyben meglátjuk a helyénvalót és a követendőt, de elválaszthatjuk a hamisat és az ördögit. Pünkösd üzenete ma is az, hogy egyedül Krisztusban lenni, mert ez alapja az éltető közösségnek, amelynek három ismertetője van. Isten, testvér és önmagam. Az álság hamissága megcsúfolja Istent, kijátssza a testvért, végül önmaga ellen fordul.
Az egyházban megmutatkozik Isten szeretete, de az egyházban Isten a mi szeretetünket keresi. Pünkösd az őszinte, lelkiismeretet megvizsgáló, alázattal bocsánatért esedező emberek ünnepe. Legyünk minél többen ezek között!
Áldott pünkösdöt kívánok a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében!
Nagyvárad, 2016. pünkösd havában A békesség kötelékében
Csűry István püspök