2018. May 17.
Nem csak 12 előadócsoport lépett színpadra a csütörtök esti kórustalálkozón, de közös éneklés is volt, sőt, a szervező egy meglepetés-produkcióra is felkérte a résztvevőket.
A péntek délutáni felhőszakadást már a felhők mögül ki-kibukkanó nap sugarai váltották fel, mikor kora este gyülekezni kezdtek a kórusok a kultúrházban. A házigazda Veres László Zsolt Városi Kórus köszöntő-fogadó éneke után Szabó János állt a színpadra, aki a műsorvezetői feladatokat ellátva üdvözölte és mutatta be a vendégeket, majd Nyakó Józsefet kérte a mikrofonhoz. A polgármester örömét fejezte ki, hogy újra megtelt a kultúrház nótát és nótázást kedvelőkkel, kikhez maga is örömmel csatlakozik. Véleménye szerint nagyon fontos ezt a “műfajt” életben tartani, hiszen a nótázás, az együtt éneklés egy igen kellemes közösségi élmény. “Tavaly is jót mulattunk együtt”, emlékeztetett, reményét fejezve ki, hogy idén sem lesz másként. Még mielőtt színpadra léptek volna a kórusok, egy soron kívüli eseményt iktattak közbe: mivel a fesztivál pénteki hivatalos megnyitóján Nyírbéltek küldöttsége nem lehet egyéb elfoglaltság miatt jelen, a Bagdi Sándor polgármester vezette delegációt ez alkalommal üdvözölték. Ez után az esemény házigazdája, Darabont Aliz zenetanárnő-karvezető fejezte ki örömét, hogy minden meghívott kórus eleget tett a meghívásnak és sorban színpadra is szólították ezeket: a margittai Horváth János Társaség Vegyeskórusát, a székelyhídi Búzavirág Népdalkört és a Férfikórust, a szalacsi Örökzöld Asszonykórust, a Nyírbélteki Népdalkört, a nagyváradi Csillagfény Kórust, a Monospetri Kórust, majd következtek a “hazaiak”, a római katolikus egyházközség Vox Angelis gyerek- és Jubilate Deo felnőtt kórusa, a Bartók Béla Citerazenekar, a Csilinka gyerekkórus és a Veres László Zsolt Városi Kórus. A fináléban együttes produkciót adott elő utóbbi kettő, az Itthon a legjobb című dal szólóját Marozsán Csilla tanárnő énekelte. És még mindig nem volt vége, hiszen a találkozó elején kiosztottak két kottát, nem véletlenül: A jó lovas katonának… és A csitári hegyek alatt… című darabokét, melyeket az egy kórussá összeállt jelenvoltak közösen énekeltek. És a végére még mindig maradt egy csattanó, amivel Darabont Aliz tanárnő meglepte a társaságot: úgynevezett quodlibet-éneklésre invitált mindenkit. A latin kifejezés jelentése “ami tetszik”, lényege, hogy több különböző, általában könnyed hangvételű zenedarabot együtt adnak elő. Ennek megfelelően a hölgyek énekelték, hogy A csitári hegyek alatt, míg a férfiak, hogy A jó lovas katonának – és az eredmény egy meglepő, ám igen tetszetős produkció lett, ami maguknak az előadóknak is elnyerte tetszését, hiszen spontán meg is tapsolták magukat.
A találkozón sokféle hangot és sokféle stílust hallhattunk, talán éppen ebben van az ilyen összejövetelek varázsa. Következhetett a közös vacsora, mely alatt/után a résztvevők harmonika és hegedűszó mellett bizonyították, hogy egy húron pendülnek.