A város egyik jellegzetes épületének történetéről ezt tudjuk: “1887-ben megalakult a második pénzintézet, amelyet nem annyira a szükséglet, mint inkább az egyéni hiúság hozott létre, és a mindjobban erősödő első pénzintézet mellett számot tevő forgalmat nem is igen sikerült elérnie. Ez volt a Kereskedelmi és Iparbank nevű intézet.”; (Kovács Rozália: Pénzintézetek városunkban a XIX. század végén)

Az épület a város tulajdonában van, ennek értelmében az önkormányzat megbízásából kezdődött meg a napokban a rendbetétele. A munkálat illeszkedik a városvezetés azon tervébe, hogy fokozatosan felújítják a középületeket, eddig például több iskola és a házasságkötő terem került sorra, mondta Nyakó József polgármester, hozzátéve, hogy mindezzel példát is akarnak mutatni a lakosoknak, hogy ők maguk is viseljenek gondot épületeikre.

A szóban forgó épületről már váltak le vakolatdarabok, sőt, téglák is hullottak, arról ne is beszélve, hogy beázott. Bár “az utcai hírmondóban” már terjedt olyan “biztos infó”, hogy az épületet lebontják, erről szó sincs: cserélik az arra rászolgált nyílászárókat, az új tetőszerkezetre új cserepek kerülnek és ahogyan az idő engedi, a falakat is újra vakolják. “Egyszerűen szólva: szebbé tesszük”, mondta a polgármester, azt is hozzátéve, hogy újabb helyiséget kért az épületben működő, a fogyatékkal élő személyeket segítő központ, mely a gondjaira bízott emberek számára az ügyintézés mellett terápiás foglalkozásokat szándékszik tartani a későbbiekben.