Az elmúlt hét végén az 1956-os emlékév keretében tartott eseménysorozatot az érmihályfalvi református egyházközség “1956, te csillag” címmel. Szombat délelőtt 10 órakor a templomban mintegy 60 fős részvétel mellett kezdődött az ünnepség, melyen Balázsné Kiss Csilla lelkész tartott áhítatot. Emlékeztetett, hogy a helyi presbitérium a szabadságharc 60. évfordulója alkalmából hirdetett ’56-os emlékévet és már februárban is tartottak ünnepséget. Jöhetnek tankok, mézes-mázos üzletek, jöhetnek keletről vagy nyugatról, de akik Krisztusban bíznak, azok kiállják a próbát, mondta a lelkész. Következett Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének beszéde.

Elsőként megemlítette, hogy előző nap részt vett Hegyközszáldobágyon a Lakitelek Népfőiskola értékfeltáró programja keretében indított Hegyköz Kollégium munkájának összegzésén. (A Hegyköz Kollégium munkáját tavaly novemberben indították, amikor a Lakitelek Alapítvány, a megyei RMDSZ, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság illetve a KREK támogatásával magyarországi egyetemisták járták a Hegyköz falvait, az épített örökségre, a kulináris hagyományokra, a népzenére, a néptáncra, helyi specialitásokra vonatkozó adatokat gyűjtve a Magyar Értéktár számára – szerk.megj.)

Egy hungarikum 1956 is, Sass Kálmán mártír lelkész szerepvállalása pedig joggal nevezhető egy “csúcsteljesítménynek”, fogalmazott az értékmentő programra utalva a politikus. Lezsák Sándor egyéb teendői miatt az előre tervezettnél jóval rövidebb beszédet mondott, ebben úgy fogalmazott, hogy az ’56-os magyar szabadságharc sebet ejtett az akkori rendszeren, a későbbiekben aztán a kisebbségben élő magyarok létbizonytalanságban találták magukat, például a romániai hatalomnak jó ürügy volt az események alakulása a leszámolásra. “Bennünk és általunk él tovább ’56”, mondta Lezsák Sándor, aki beszéde végén bejelentette: a kormány és az Országgyűlés ajándékaként Sass Kálmán bronz mellszobrát adományozzák az érmihályfalvi gyülekezetnek.

A politikus kérdésünkre később pontosított: a szobrot a Lakitelki Népfőiskola Alapítvány nevében ajánlotta fel, melyhez igyekszik majd megnyerni a kormány és az Országgyűlés támogatását. A hozzászólások rendjén Kovács Zoltán főgondnok a Rómabeliekhez írt levélből való idézetet kiegészítve köszönte meg az ígéretet: Ha Isten és a magyar kormány velünk, ki ellenünk? Hozzátette, hogy avató akkor lesz, amikor elkészül a szobor, de azt is megemlítette, hogy Sass Kálmán rehabilitációjának ügyében politikai síkon is történhetne már valami, hiszen a család már 23 pert vesztett… Zatykó Gyula, az EMNP országos alelnöke szerint a mai időkben is sok minden úgy zajlik, mint ’56-ban, még ha kicsit “lájtosabban” (finomabban) is. Örömre okot adónak nevezte, hogy mindennek ellenére vannak, akik ma is “tovább viszik a tiszta szót”.

Az ünnepség a templom külső falán lévő Sass Kálmán emléktáblánál folytatódott, ahol Vagyon Ilona nőszövetségi tag elmondta az eseménysorozatnak is címéül választott Faludy György-verset, majd Lezsák Sándor, dr.Sass Huba (a néhai lelkész fia), az EMNP, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, egykori tanítványok és az egyházközség képviselői koszorúztak.

A Sass Kálmán gyülekezeti teremben emlékkiállítást lehetett megtekinteni, helyiségben 31 szék is állt, jelképezve az ’56-os Érmelléki Csoport tagjait. Nézelődés közben Lezsák Sándor kérésére dr.Sass Huba kiválasztotta azt a Sass Kálmán-fotót is (egyébként a legközismertebbet – jobbra), mely a megígért szobor elkészítésének alapjául szolgálhat majd. Ugyancsak szombaton, az esti órákban koszorúzást tartottak Hetényi Kovács Jánosnak (1816-1906), a Debreceni Református Kollégium tanárának, a kollégiumi gyűjtemény és múzeum megalapítójának a helyi római katolikus temetőben lévő síremlékénél (alább), utána a református ravatalozóban virrasztással, később a Sass Kálmán-emlékhely koszorúzásával emlékeztek az Érmihályfalvi Csoport tagjaira.

(erdon.ro)