„Aki temetőinket menti, sírköveinket oltalmazza, sírhantjainkat gondozza – az a tovább élő utódok megmaradásának reménységét és jövőbe vetett hitét munkálja”;. (Patiumi temetők, 1999, 8.oldal)
Vannak temetőnkben olyan sírhelyek, melyeket nincs, aki halottak napjára megtakarítson, mert hozzátartozóik már nem élnek, vagy nem itt élnek. Ezt a takarító, karbantartó munkát, illetve ennek egy részét, vállalták fel az EMNT, az EMNP, az Érintő Egyesület és a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület tagjai, illetve csatlakozott az akcióhoz az Érmellék 2009 Fotóklub is. 2012-ben már takarítottunk ki néhány ilyen sírt, s nemrégen felkerestek civilszervezetek képviselői, hogy folytatnák ezt a munkát, sőt, mintegy „örökbe fogadva”; azokat, rendszeresen rendben is tarják azokat, a sírköveket visszaállítják, kijavítják.
Először Kocsár Gábor 19. századi obeliszkjét kerestük meg, mely a temető elhagyott, ma nem használt részén, orgona- és akácbokrok között van. Az obeliszk felső részét sajnos leborították, de ép, és a síron van.
Az 1829-ben újraírt, első református anyakönyvünk 2 Kocsár családot is említ, Kocsár János és Kocsár Ferenc családját. Kocsár János 1829-ben már nem élt. Felesége Torda Erzsébet 1783-ban született. Gyermeke Ns. Kocsár Gábor (1800-1852), felesége Szathmári Borbála (1808-1857). Az ő gyermekük Kocsár Gábor (1826-1879), kinek felesége Cséke Borbála (1826-1886). A család történetét településünkön csak 1940-ig tudjuk követni. Fennmaradt, hogy 1934-ben volt Kocsár utca, mint az Árpádtér folytatása. (forrás: Érmihályfalvi Évkönyv, 1934)
Az Árpádtér pedig Kocsár Árpádról, a család egyik tagjáról kapta a nevét, ki az 1900-as évek elején telkeket osztott ki ezen a részen, egészen a vasútig.
Az Árpádtér nevet a mai napig is használjuk.
Az obeliszken a következő felírat van : Itt nyugszik / Kocsár Gábor / 1826-1879 / és neje/ Cséke Borbála / 1826-1886 / gyermekeik / Zsuzsánna, Gábor és Teréz / Béke poraikra.
Már a sírhely “kiszabadítása” sem kis munkát igényelt, az íjászegyesület tagjai felvállalták az obeliszk tetejének visszaállítását, a téglák és a talapzat megerősítését, a sírhely teljes felújítását, és további óvását.
A másik két sírhely, amit kitakarítottak, egymás mellett áll a temetőben: Kovács Sándor I. világháborús hős, és a mellette lévő Kovács József bíró sírja.
Kovács József obeliszkjének felirata: Itt nyugszanak / néhai / Kovács József / 1820-1896 / neje / Szilágyi Zsuzsánna / 1833-1879 / és fijok / Kovács József / II. éves th. Hallgató / 1858-1877 / Kovács Gábor / 1856-1936 / Béke poraikra.
A másik sír felirata: Itt nyugszik / néhai / Kovács Sándor / ki hősi halált halt / a galicziai harcztéren / kapott sebeiben / 32 éves korában / 1914. okt. 24 / Nyugodjon békében / E sírkövet emeltették / bánatos szülei / D. Kovács József / 1853-1936 / és neje / 1853-1936. A halottak anyakönyvébe megjegyzésként beírták: “A harctéren sebet kapván nyolc napig nem tudott táplálkozni és ez okozta halálát.”
Óvjuk, mentsük meg őseink sírját, tartozunk ezzel emléküknek.
Köszönet illeti mindazokat, akik tettek, tesznek valamit temetőinkért.
Várjuk további jelentkezők érdeklődését, útbaigazítást alulírottól lehet kérni a 0745-410421-es telefonszámon.
Kovács Rozália helytörténész
(fotók: Rencz Csaba)