A Nemzeti Vágta előfutamaként először rendezték meg a Partiumi Vágtát, a Nagyváradtól 17 kilométerre lévő Köröskisjenőben, a Kings Land vendéglátó-, szórakoztató és sportkomplexumban. Bár a szervezők a Partiumból, a Szilágyságból, Máramarosból, a Bánságból, Kalotaszeg vidékéről és a Mezőségből is vártak versenyzőket, végül 12 lovas jelentkezett versenyre, Bihar megyén kívülről csak egy Szilágy és egy Szatmár megyei. A szervezés a résztvevők elbeszélése (és a látottak) alapján hagyott maga után kívánnivalókat, de ezt, az első alkalom lévén, az arra hivatottak bizonyára kiértékelik majd.
A verseny napjának reggelén Érmihályfalva és Szalacs lovasát és lovát kizárták a versenyből, bizonyos hivatalos papír hiánya miatt, mindezt jogosan, ám az előzetes egyeztetés dacára. Így csak az úgynevezett “reményfutamban” vettek részt ők ketten (a megnevezés hibás volt, hiszen a reményfutamok lényege, hogy annak győztese visszakerül a verseny mezőnyébe, itt erről szó sem volt, inkább a “vigaszfutam” lett volna a helyes).
Így három futamban tíz lovas állt rajthoz, sorsolás útján kialakult párosításokban. A futamok déli 12 órakor kezdődtek, rekkenő hőségben, talán mintegy 300 néző előtt. A bihardiószegi huszárok felvezetésével a versenyzők tettek egy tiszteletkört a pályán, majd elrajtoltak a két és fél körös, mintegy másfél kilométeres táv megtételére.
Az első futamban Bihar, Kárásztelek (Szilágy megye), Türe (Szatmár megye) és Csatár volt érdekelt, Bihar lett a győztes.
A második igen érdekes futam volt. Köröskisjenő lova szemmel láthatóan kimagaslott a trióból, ám időről időre “megvárta” riválisait, Bihardiószeg és Nagykágya lova pedig mintha tréfának vélte volna az egészet, néha sétáltak, néha kocogtak, az embernek az volt az érzése, a négylábúakat végül úgy kell majd betolni a célba… A vágtának semmi esetre nem mondható “verseny” sok nézőből hahotát, másokból felháborodást váltott ki, végül a hazai lovas győzött.
A harmadik futam volt leginkább méltó a vágtához, melyen Érkörtvélyes lovasa ugyan feladta menet közben, ám Szalonta és Szalárd képviselője igazi versenyt vívott, melyből utóbbi került ki sikeresebben.
A versenyen kívüli futamban Érmihályfalva és Szalacs lovasa állt rajthoz, előbbi győzött. A két lovas és ló gyakorlatilag nem teljesített kevesebbet, mint a többiek, sőt, egyeseket simán faképnél hagytak volna, de az is igaz, a győzelemre a döntőbe kerültekkel szemben nem lett volna esélyük.
A döntőre a kora esti órákban került sor, a szabály szerint a három résztvevőből kettő kerülhetett a budapesti versenyre. De mivel a rendező csapat alanyi jogon tagja a szeptemberben sorra kerülő versenynek, és ő is tagja volt a helyi döntőnek, ennek gyakorlatilag már csak az volt a tétje, hogy ki lesz az első.
Köröskisjenő csapata (állítólag állatorvosi tanácsra) nem is jelent meg a döntőn, csak Bihar és Szalárd, utóbbi szerezte meg a győzelmet. Érdekesség, hogy Bihar és Szalárd képviseletében egy szentjobbi testvérpár, Zatykó Jácint (a győztes) és Mátyás versenyzett, miközben Szentjobb, mint község, nem képviseltette magát…
A déli előfutamok és az esti döntő között a szervezők menet- és néptáncosok szerepeltetésével próbálták lekötni a vártnál jóval kevesebb érdeklődő figyelmét, de a szabadidőközpont sétarepülést (100 és 130 lejes áron), golftanulást, vízibiciklizést is kínált. A 15 lejes belépő ellenében a jegyet váltók kaptak egy doboz sört vagy fél liter vizet, illetve egy tányér gulyást, amit az egyik tavon lévő étteremben fogyaszthattak el. Este a magyarországi Új Lovas Színház mutatta be “A sors útjai” című előadását, mely iránt már nagyobb volt az érdeklődés.