Szathmáry Sándor 1855-ben született Mezőtúron, ahol az elemi iskoláit és középiskolai tanulmányait végezte. A gimnázium elvégzése után 1874-tól 1879-ig Debrecenben, a Református Kollégium Teológiai Akadémiáján tanult.
Ezt követően Bécsbe ment tanulmányútra. Hazatérése után 1880-1881 között Debrecenben, a nagytemplomi gyülekezetben volt segédlelkész. Innen hívta meg Margitta község gyülekezete rendes lelkészül. 1882-ben nősült meg, felesége Hegedüs Sára, gyermekei: Gábor, Erzsébet, Sándor, Jolán és Margit, ők mind Margittán születtek, ahol 13 esztendeig szolgálta a gyülekezetet.
1894-ben Szathmáry Sándort áthelyezték Érmihályfalvára. Lelkészsége idején építették újjá a református templomot, a tornyot magasították, és az egyházi épületeken kisebb-nagyobb renoválást végeztek. Ebben az időben az érmelléki egyházmegye tanácsbírója is volt.
A település közéletében is szerepet vállalt, 1911-től városi tanácstag, és az Egyesült Érmihályfalvi Takarékpénztár és Hitelbank Rt. igazgatótanácsának is tagja.
1913-ban egészsége hirtelen megromlott és nyugdíjazását kérte. „A megüresedett lelkészi állást Végh József esperessel, meghívás útján óhajtja betölteni az egyházközség.” – írja a Nagykároly és Érmellék lap 1914-ben.
1915. október 1-én hunyt el Debrecenben, sírja a debreceni köztemetőben van (alább a halotti anyakönyvi bejegyzés).
Emlékezzünk reá kegyelettel!