Nem csak az előre bekészítettekre, de az érmihályfalvi Bartók Bála Művelődési Házban fellelhető minden székre szükség volt karácsony második napján, hogy a nézőtéren mindenki helyet foglalhasson, megtekinteni a helyi néptánccsoportok ünnepi összeállítását. Többes számot használtunk, hiszen nem csak a Nyíló Akác, de az utánpótlás, a Fürge Lábak és Apró Lábak csoportok is színpadra léptek, a szülők, nagyszülők egyfajta karácsonyi ajándékaként. A közönséget Borbély-Simon Andrea és Borbély-Simon Csaba, a csoportok vezetői köszöntötték, az alábbiakkal: “Különleges hangulatú időszak az Advent, mely a várakozásról, a készülődésről szól, és éppen ez a készülődés az, ami megadja az ünnep rangját, súlyát. Adjunk egy jó szót, egy mosolyt, szeretet és ami a legfontosabb tiszteletet. Az Advent a karácsonyhoz vezeti el az embert, mely nem csak a kereszténységnek, Jézus születésének az ünnepe, hanem a családé, a békességé, az örömé is. (…) Az ünnepelni tudás hagyományát is ránk bízták elődein és nekünk ezt át kell tudni örökíteni gyerekeinknek, ifjainknak. Összegyűjtöttünk néhány olyan népszokást, hagyományt, melyek régen is meghatározták és ma is meghatározzák ezt a különleges időszakot.” A fellépők nevében a legapróbbak csapatából Bákai Bejke és Brezsán Ádám kívántak kellemes ünnepet és jó szórakozást a fentebbiek jegyében összeállított műsorhoz, melyben kicsik és nagyok egyaránt szerepeltek, a koreográfiák közben narrátor beszélte el, amit a különböző népszokásokról tudni lehet vagy illik. Megelevenedett így egyebek mellett a Luca-nap, a Mikulás-várás, a regölés, a karácsony, a “szentcsaládozás” (vagy szentképhordozás), az István- és János-nap köszöntése, de még a napkeleti bölcsek is megjelentek, akik az aranyat, a tömjént és a mirhát ezúttal “tánclépésekbe csomagolva” tették le a kisded bölcsőjéhez. Az ajándékozásból a néptáncosok sem maradtak ki, a csoportvezetőktől egy-egy, erre az alkalomra készült bögrét vehettek át, miközben az előadást Nyakó József köszönte meg. A polgármester felelevenítette a 33 évvel korábbi időket, amikor a Nyíló Akác néptánccsoportot az akkori hatalom “vigyázó tekintetétől kísérve” megalakították és örömmel nyugtázta, hogy az akkori táncosok gyerekei, sőt, némelyeknek már unokái is ott vannak a ma fellépői, hagyományaink őrzői között.

(Bihari Napló)