Plüssmackó helyett androidos okostelefonnal alszanak a gyerekek, és idegesek lesznek a WiFi-mentes övezet, vagy a lemerülő akkumulátor miatt. A kiskorúak internetfüggősége egyre ijesztőbb méreteket ölt.

Mivel minden szülő azt szeretné, ha a gyerekének már könnyebb lenne az élete, így első ránézésre jó ötletnek tűnik, ha engedjük, hogy szemünk fénye ismerkedjen a számítógéppel.

Akkor esünk csapdába, amikor a gyerek felismeri, hogy a játszáshoz nem is kell a szülői segítség, mi pedig egy fáradt, túlterhelt napon először ültetjük le úgy a géphez, hogy „na, akkor most ezzel játsszál, és hagyd anyát pihenni, főzni, takarítani”;.

A gyerekek szeretnék szabad idejük egyre nagyobb részét a gép előtt tölteni. A szülők hatalmas dilemma előtt állnak: hagyjuk, hogy a gyerkőc ismerkedjen a számítógép világával, vállalva, hogy lassan a „netezés”;, a „csetelés”;, esetleg a lövöldözős és stratégiai játékok rabjává válik, vagy szálljunk szembe a modern kor, az információs társadalom ezen áldásával, átkával?

Mennyit gépezzen a gyerek?

Mindenképpen következetesen, napi fél órányit vagy csak a hétvégén, de akkor kicsit hosszabb ideig és reális céllal engedjük a gyermekünket számítógépezni. No, ez volna az ideális, de persze ez nagyon sok körülménytől függ. Az első és szerintem legfontosabb tényező a szülő, legtöbb esetben az édesanya hozzáállása. Mennyire tartja fontosnak az anyuka ezt a dolgot, mennyire mutat hajlandóságot arra, hogy saját szabadidejét feláldozva ellenőrizze és tudatosan irányítsa a gyerek számítógép előtt töltött idejét.

Mit tehetünk, hogy “leválasszuk” őket a számítógépről?

Az első és legfontosabb egyáltalán észrevenni, hogy valamit már tenni kell, a gyerek túl sokat ül a gép előtt! De készítsük fel a lelkünket, hogy a változtatás sok energiánkba és időnkbe fog kerülni.

Ha nagyon őszinték szeretnénk lenni, talán nekünk magunknak is könnyebb volt, hogy nincsenek szanaszét a játékok a nappaliban, hogy nem kell óvoda, iskola után fáradtan még edzésre, barátokhoz, játszótérre cipelni a gyereket. Ehelyett ülnek csendben a monitor előtt és nyomogatják a billentyűzet gombjait….

Minden, amit a valóságban csinál a gyerek, az a szülőkre plusz terhet ró, de minden olyan jó élmény, amit az életben szerez a gyerek, egyre jobban eltávolítja a számítógép világától. Tudjuk, hogy a jelen iskolai szabályzat tiltja a mobil telefonok iskolában történő használatát. Azok a diákok, akiknek lakhelye más, mint az iskola helye, vagy valamilyen egészségügyi oknál fogva szükségük lehet a telefonra, külön engedély alapján erre lehetöséget kaphatnak. A fiatalok nagy része annyira kötődik a számítógéphez, hogy sokan alig tartanak kapcsolatot szüleikkel, de még barátaikkal sem igazán, sokan internetfüggővé válnak.

Egyesek véleménye szerint a pedagógusok közössége nem eléggé nyitott a témát illetően. Az iskolának nem csak tanítania, hanem nevelnie is kell. Értékeket közvetítünk, ami az oktatás feladatkörébe tartozik .

Egyértelmű volna a megoldás és az okostelefonokra nem is lenne szükség abban az esetben, ha a tanintézmények megfelelő technikai felszereltséggel rendelkeznének. De sajnos ez nálunk még nem megoldott helyzet.

Addig is ki-ki próbálkozik “becsempészni” az iskolába a telefonját, kisebb-nagyobb sikerrel, vállalva annak következményét, vagyis azt, hogy esetleg azt elkobozzák tőle.

Nem állhatunk útjába a tudomány, technika fejlődésének. A pici babákat már születésük első pillanatában okos telefonokkal fotózzák s teszik láthatóvá mindenki számára. Igen, ez természetes manapság, hisz azt szeretné mindenki, hogy minél többen értesüljenek a csodáról és együtt örüljenek velük! Ahogy a gyerek nő, környezetében a szülők, ismerősök, pedagógusok, mindenki használja a telefont és a számítógépet! Hogyan kérhetnénk a gyermektől, hogy ő ne tegye, tudván, hogy a gyermek a felnőtt tevékenységeit utánozza?

Egy dolgot tehetünk, minél kisebb korban rávezetni a gyermeket a tudatos számítógép és telefon használatra. Beosztani idejüket, tanulásra, pihenésre, munkára. Ez nem könnyű feladat a mai világban, amikor a szülő mindig siet, mindig más dolga van, nem ér rá… Nem baj, ha nem ér rá másra, de a gyerekre mindig legyen ideje.

Ami még ennél is fontosabb, hogy mi magunk példát mutassunk gyermekeinknek. Minél kevesebbet számítógépezik az anyuka, apuka, annál több ideje lesz játszani, olvasni,rajzolni, focizni vagy akár táncolni a gyermekéve. Higgyék el, megér!

Gábor Éva tanítónő