Az elmúlt héten, 2020. május 4-én, az érmihályfalviakat egy közismert személy halálhíre rázta meg. Szuhányi Katalin tanárnő, Érmihályfalva díszpolgára, hosszú, de türelemmel viselt betegsége után életének 79-ik esztendejében visszaadta lelkét Teremtőjének.

Nem hinném, hogy lenne olyan mihályfalvi, aki ne ismerte volna a mindig vidám, optimista és elegáns tanárnőt, aki nyugdíjba vonulása után sem ült otthon tétlenül a karosszékben, hanem a lehető legjobb tudásának és tehetségének megfelelően részt vállalt Érmihályfalva kulturális életének öregbítésében. Szuhányi Katalin itt, Érmihályfalván végezte tanulmányai egy részét, majd Nagyváradon, az akkor 3-as számú középiskolában (mai Ady Endre líceum) folytatta. Az érettségi után a kolozsvári Babes – Bolyai Tudományegyetem matematika – fizika szakán szerezte meg az egyetemi oklevelet. Az egyetem sikeres elvégzése után Érmihályfalvára helyezték, ahol 30 éven keresztül, tehát nyugdíjba vonulásának napjáig, aktív és példamutató pedagógusként tanított a helyi líceumban és általános iskolában, emellett férjével együtt négy gyermeket nevelt. A tanárnő, az oktatás mellett, szívügyének tartotta a hagyományápolást, tagja volt a városi és az egyházi énekkaroknak, valamint egyik alapítója a Musica Sacra kiskórusnak is. Számos népművészeti kiállítást is szervezett, melyeknek mindig nagy sikerük volt. 2006. novemberében a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Partium díszoklevéllel jutalmazta a református egyházon belüli építő és lelkiismeretes munkájáért. 2009. májusában a kulturális, művészeti, helytörténeti, szociális, nevelői tevékenységéért és az Érmihályfalva város tanulóinak nyújtott támogatásért díszpolgári címmel jutalmazta a városvezetés, amit mindig alázattal és szerénységgel viselt.

Szuhányi Katalin tanárnőről, úgy gondolom, bátran elmondhatjuk, akik közelebbről ismertük, hogy hiteles, segítőkész, tiszteletre méltó és mindig mosolygós volt. Egy igazi pedagógus, egy olyan személy, aki nemcsak tanított nemzedékeket, hanem nevelte is azokat. Akitől a diákok évtizeden keresztül többek között, nemcsak a Pitágorász tételének alkalmazását vagy esetleg a Newton – féle gravitációs törvényt tanulhatták meg, hanem emberséget és becsületességet is. Nem a véletlen műve az, hogy nagyon sok diákja legjobb tanárként, illetve legjobb osztályfőnökként emlegeti a néhai tanárnőt. Bár földi élete az elmúlt héten véget ért, de emlékezetünkben még sokáig őrizzük a mindig jókedvű utcabelit, szomszédot, a kedves tanárnőt, a minden tiszteletet kiérdemelt díszpolgárt.

Emléke legyen áldott!

Gergely Tamás,

Az Érmihályfalvi 1. Számú Technológiai Líceum

német nyelv és irodalom szakos tanára