750 éve, 1270. augusztus 20-án, a budai káptalan hiteleshelyén kelt az a legrégebbi általunk ismert oklevél, amelyben szerepel településünk elődjének, Michal-nak a neve. Ez a dokumentum tekinthető Érmihályfalva születési igazolványának, amely alapján a hétvégén ünnepeltünk.
Erre a számunkra oly jelentős évfordulóra készülve állítottuk össze azt a 12 tablóból álló kiállítást, melynek megnyitójára augusztus 20-án, délután 16 órától került sor a városháza udvarán. A szerény számú egybegyűlteket Nyakó József polgármester köszöntötte, beszédében kiemelve, hogy városunknak, amely immár bizonyítottan hét és fél évszázada fennáll, van jövője is. Ez után került sor az 1270. augusztus 20-án keletkezett oklevél tartalmának ismertetésére.
Amint a megnyitón is elhangzott, az okiratból kiderül, hogy Onnus – aki a Geregye nemzetséghez tartozó Écs fia Pál lánya és Bihar vármegye ispánjának, Turulnak az özvegye volt – felkereste a budai káptalant, hogy az ott működő hiteleshelyen oklevelet állítsanak ki birtokai felől való rendelkezéséről. Két bihari birtok volt a tulajdonában: Rofh (amely a Berettyó mellett feküdt, Margitta közelében) és Michal, amelyről az oklevélben azt írják, hogy a Nyírségben, Szalacs mellett helyezkedik el. Ezeket a birtokokat hagyta unokájára (akinek a nevét nem említi az oklevél) és annak férjére – Ponith fia Ábrahámra.
Onnus bevonult a Margit- vagy, ahogy a középkorban nevezték, Nyulak-szigetén álló Szűz Mária tiszteletére felszentelt domonkosrendi zárdába, amelyet még a tatárjárás után – 1259-ben – IV. Béla királyunk alapított, s ahol ennek lánya élete végéig apácáskodott. Tehát településünk első, név szerint ismert birtokosnője, Onnus, 1270 augusztusától azok között a falak között élt apácaként – feltehetően haláláig –, ahol még ennek az évnek januárjában a később szentté avatott Margit hercegnő elhunyt.
E nemes asszonyról és családjáról több adatunk nincs, viszont Michal története, ha néhol nagy léptekkel haladva is, de napjainkig nyomon követhető. A 750 év legmeghatározóbb eseményeit emeltük ki a kiállítás panóin, főleg azokat, amelyek dokumentumokkal is alátámaszthatóak. Ezek egy része nem számít újdonságnak, már többször beszéltünk, illetve írtunk róluk, viszont ilyen áttekinthető, illusztrált és könnyen mozgatható kiállítás formájában még nem jelentek meg. Az utóbbi évek kutatásainak eredményeként a tablók több olyan oklevelet és iratot is bemutatnak, amelyek eddig ismeretlenek voltak számunkra.
A megnyitót a Dr. Andrássy Ernő múzeumban önkénteskedő fiatalok – Molnár Kamilla és Stancz Viktória – az évforduló alkalmából megfogalmazott gondolatai zárták, melyben szülővárosukhoz való ragaszkodásukat, valamint őseink munkája folytatásának szükségességét emelték ki.
Vasárnap a kiállítás a Széchenyi tér észak-keleti sarkába, a Szent Korona szomszédságába költözött, ahol 1100–1800 óra között lehetett megtekinteni. Az érdeklődőknek itt is lehetőségük nyílt elmerülni településünk történetének részleteiben, kérdéseket feltenni az egyes eseményekkel kapcsolatban, illetve megfogalmazni és megvitatni véleményüket a hét és fél évszázad történéseiről.
A kiállítás a továbbiakban a városi múzeumban lesz megtekinthető.
A megnyitóról és a vasárnapi kiállításról készült képeket ide kattintva, vagy a múzeum Facebook oldalán tekinthetik meg.
Szilágyi Éva Andrea
történész, muzeológus