2014. October 1.
A Dihenes csapata az elmúlt vasárnap "váltotta be" a Részek Viadalán nyert jutalmát: a Nyíregyházi Vadasparkba kirándultak. Gábor Éva csapatkapitány beszámolója.
A Dihenes csapata az állatpark bejáratánál
Szerencsésnek is mondhatnánk magunkat mi, Érmihályfalva Dihenes részét képviselő ,,viadalosok”, hisz szeptember 27-én, szombaton, igen szép, napsütéses időben indulhattunk el Nyíregyháza felé, hogy a ,,Részek Viadala” verseny nyereményeként ellátogassunk a vadasparkba. Jókedvünket talán csak az a tény árnyékolta be kissé,hogy az “otthon” zajló eseményeken nem vehettünk részt. No, de sebaj, miután átléptük a park bejáratát, azt hiszem, erről mindnyájan megfeledkeztünk jó néhány órára. Tíz óra után érkeztünk Nyíregyházára, egy gyors közös fotózkodás után megegyeztünk, hogy ki-ki saját tempója és kedve szerint látogatja körbe a látnivalókat. A bejáratnál kapott térképek alapján mindenki eldönthette, mire kíváncsi leginkább, hol szeretne több időt eltölteni. Az első állomás a ,,Fóka-show” volt, mely bizonyos időközönként volt látható, és odavonzotta legfőképp a gyerekeket, de mi, felnőttek is csodálkozva néztük a kis állatok mókás mozdulatait, betanult mozgását. Jó néhányan már jártunk itt, mégis szívesen jöttünk újra. A park talán egyik leglátványosabb pontja a Zöld Piramis és ![]()
Ócenárium. Az érdekes halfajták, cápák, különleges állatok rendkívüli látványt nyújtanak. Az óriási üvegfalaknak köszönhetően mintha magunk is az óceán mélyén sétálgatnánk. Voltak közöttünk, akik szigorú tervet követve haladtak végig a kijelölt útvonalon, míg mások csak tetszés szerint bolyongtak az állatkert útvesztőiben. “Tarzan ösvényén” haladva találkoztunk zsiráfokkal, majomfélékkel, gepárdokkal, antiloppal és még számos érdekes állatfajtával. A gyerekek óriási visítással, kiáltásokkal nyilvánították ki tetszésüket. Szívesen etették volna az állatokat, de tilos volt. A Madárház is igen látványos volt, a színes tollú madaraktól a csipkedő papagájokig számtalan madárfaj él ott. Aki elfáradt kissé, az “Dzsungel-hotel”-ban megpihenhetett, vagy felfrissíthette magát. Bár vittünk magunkkal hazai ételeket, mégis jobban esett a “dzsungel közepén” elfogyasztani a hamburgert, vagy épp a gyrost. Valószínű, hogy az ebéd utáni sziesztának volt betudható, de egyes állat, még a szokottnál is lustább volt, és nem igen voltak hajlandóak például farktollat kinyitni, vagy kijönni a vízből és bemutatkozni. Az óriási terület bejárásához nagyon sok időre van szükség. Mi megpróbáltuk ezt megtenni hat óra alatt, több-kevesebb sikerrel. Voltak, akik például többször is kíváncsiak voltak a fókák ügyességére, mások inkább a dzsungel-hangulatot élvezték huzamosabb ideig. Utóbbinál valódi “trópusi zivatarban” is volt részünk, szerencsére csak pár másodpercig. Az idősebbek meg-megpihentek a pálmafák árnyékában, míg a gyerekek nem győztek betelni a sok-sok érdekes látnivalóval.
Mindent egybevetve elmondhatom, hogy igen jól éreztük magunkat. Fél hat körül indultunk haza, hisz a fiatalok este még retro buliba mentek. Azért útközben a sofőrünket megkértük álljon meg, hogy a vasárnapi rendezvényre, a sátordíszítéshez “anyagot” gyűjtsünk.
Köszönjük a lehetőséget, szép volt, jó volt! Mentünk, láttunk…még ha nem is győztünk!