2018. július 20-án korán reggel keltünk útra egy ötven személyes busszal. Első és legfontosabb úticélunk Várpalota volt, ahol megtekintettük fő látnivalóját: a Trianon Múzeumot. A múzeum hajdan egy Zichy-kastély volt, mely napjainkban az említett intézménynek ad otthont. A múzeum Kárpát-medence egyetlen olyan intézménye, amely az első világháborút követő békediktátummal és napjainkra is kiható következményeivel foglalkozik, intézményes keretek között mutatja be a trianoni országvesztés gazdag és megrázó tárgyi, szellemi hagyatékát. A Múzeumban bemutatott anyag 18 kiállításon keresztül mutatja be a diktátum történetét és következményeit, az I. világháborút követő irredenta mozgalmak, az anyaországhoz időlegesen visszacsatolt egyes országrészek hazatérésének pillanatait, illetve a II. világháború eseményeit, és a háború utáni, magyarokat sújtó kollektív megtorlásokat.

Legemlékezetesebb számunkra az volt, hogy a Trianoni-szerződésben kutatva, beleolvasva (francia nyelvből magyarra fordítva) megtaláltuk városunk nevét, mint Romániához csatolt terület. Nemcsak a szerződésben fedeztük fel Érmihályfalva nevét, hanem a határon lévő városok felsorolásának listáján is, illetve egy fekete-fehér képeslapgyűjteményben, mely bemutatta a városokban megtalálható országzászlókat. Két tárlatvezető muzeológusunk nagyon közvetlen volt, hiszen amellett, hogy végigvezettek minket az épületben, összefoglalták a kiállítások jellegzetességeit, fontosságát illetve válaszoltak kérdéseinkre is. A múzeum bejáratánál egy közös fénykép elkészítése után elénekeltük a Szózatot. Elsétáltunk a Thury-várhoz is, mely, mint megtudtuk, fontos része volt a dunántúli, azon belül is a fejér-megyei végvárrendszernek. A vár udvarán és kertjében tett séta után ebédeltünk, majd továbbindultunk.

Székesfehérvár felé vettük az irányt, amely nincs messze Várpalota városától. A híres koronázási és királyi városban bejártuk a főutcát , érintve a legfontosabb nevezetességeket : a Romkertet, a Szent István-bazilikát , a Boldogasszony-templom romjait, majd az Országalma-szökőkutat, a Patika Múzeumot , a Vörösmarty Színházat és annak terén a virágos napórát és szökőkutat és a Mátyás király-emlékművet. A séta során nem maradhatott el a fagyizás és az ajándéktárgyak vásárlása sem. Csoportképet a Szent István- szobornál és a főutcán készítettünk.

Szomorúan indultunk haza, hiszen elröpült az idő, minden résztvevő szívesen időzött volna még Dunántúlon. Mindnyájan éreztük, hogy gazdagodva térünk haza, énekelve, imádkozva, hasznos információkkal, élményekkel, maradandó emlékeket gyűjtöttünk. A történelem Urára bízzuk továbbra is ezeregyszázéves itteni múltunk folytatását, kérjük Istent, hogy segítsen minket, legyünk hűségesek Őhozzá, és amit Ő ajándékozott nekünk, hazánkhoz, küldetésünkhöz.

Köszönjük egyházközségünk vezetőinek, hogy megszervezték a kirándulást.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy szernecsésen hazaérkeztünk és kellemes időt adott az utazás napjára. Soli Deo Gloria!

A résztvevők nevében: Balázs Eszter, IKE-tag