Az első koncertező a Dreamers volt. Az együttes régen rendszeres fellépője volt a fesztiválnak, illetve falunapoknak, ám évek óta nem hallattak magukról. Ezúttal a régi csapatból Pap Kinga, Tivadar József és Boldog Mircea, mellettük Szőlősi Tibor állt színpadra, és a régről ismert dalokból adtak elő néhányat.

Tivadar Józseftől megtudtuk: egy úgynevezett nosztalgia-fellépésnek lehettünk tanúi, rendszeres koncerteket nem terveznek.

Az eredeti tervtől eltérően a második koncertező ByeAlex és a Slepp volt, hangszereiket az előző előadás közben már kezdték felrakni a színpadra. A csapat június 9-én megjelenő új lemezéről (ezt többször is elmondta a frontember), illetve korábbi dalaiból egyaránt játszott. ByeAlex nem egy “nagydumás”, a szokásos “lássam a kezeket”, illetve “taps” felszólításokon kívül alig kommunikált a közönséggel, de mindez természetéből fakadóan, láthatóan átélte az előadottakat, melyek közül a legismertebbek a Még mindig rólad írok dalt, a Hé, Budapest!, vagy a széles ismertséget számára meghozó, ugyanakkor számos paródiát ihlető Kedvesem. Előadóktól szokatlan, ám szimpatikus gesztussal mintegy felkonferálta az utána következő csapatot, hozzátéve, mennyire szereti a zenéjüket: ők voltak a Margaret Island.

És nem csak ByeAlex szereti őket, hanem láthatóan és hallhatóan még nagyon sok rajongójuk ott volt a színpad előtt. Koncertjükre talán a lendületes, a magával- és elragadó lennének a legtalálóbb jelzők, a jellegzetes hangú Lábas Viki pedig egy perpetuum mobile. Ahogyan egy héttel korábban nagyváradi koncertjükön, úgy most is akadtak gondok az árammal, ám akusztikusan áthidalták azt – lám, mire jó, ha a színpadra lépő valóban zenész és énekes! Lüktető ritmusú és “üzenő” szövegű slágereik sorolásába felesleges belesodródni, aki előzőleg szerette őket, az eddig is tudta, melyek azok, aki most szerette meg őket, az pedig már szintén tudja.