Jó egy-másfél éve, hogy téma volt a Kék bálna-jelenség: egy internetes „játék”;, melynek lényege, hogy működtetője a felhasználóknak feladatokat adott, melyek egyre extrémebbekké váltak, a teljesítésük félbehagyása esetére pedig megtorlást helyezett kilátásba. A főleg tinédzserek között terjedt játék állítólag öngyilkosságba is hajszolt fiatalokat, bár sok egymásnak ellentmondó hír is szárnyra kapott ezekkel kapcsolatban. Arra azonban mindenesetre jó volt a jelenség, hogy ráirányítsa a figyelmet az internet veszélyeire, illetve arra, hova vezethet, ha a fiatalok és gyerekek ellenőrizetlenül használhatják a világhálót, ha maguk a szülők sem tudják, gyerekük mivel foglakozik szabadidejében, sőt, maguk a szülők sincsenek tisztában ezekkel a veszélyekkel.
Mindezt azért idéztem fel, mert itt egy újabb őrület, egy újabb „horrorlény”;, mely hasonló alapon működik: Momo egy rémfilmekbe illő figura (eltorzított női arc, kidülledt szemekkel), „aki”; közösségi elérhetőségeken keres rá gyerekekre, és próbálja rávenni őket feladatok végrehajtására. Előbb egyszerűekre és játékosokra, majd egyre durvábbakra, ami akár a fájdalomkeltésik, vagy öncsonkításig is elmehet. A feladat elvégzéséről a figura fényképes/videós bizonyítékot kér, nem teljesítés esetére pedig fenyeget. Például nyomasztó tartalmú kép vagy hanganyagot továbbít, illetve azzal fenyegetőzik, hogy éjszaka megjelenik áldozata ágya mellett. Hogy ki vagy kik „éltetik”; Momót, egyelőre tisztázatlan, egy ártalmas és durva zaklatási jelenségről van szó, nem kizárt az adatlopás célzata sem, vélik szakértők, akik hangsúlyozzák: akárcsak a Kék bálna esetében, újra a szülők és pedagógusok felelőssége kerül előtérbe, a megelőzés és felvilágosítás feladatával.