Ürögi Sándor 1855-ben született, 1888-ban – 33 évesen – kezdte meg  áldásos munkáját városunkban, s több mint 30 évig itt tevékenykedett. Itt is temették el a református temetőbe.

 Róla írták: Az érmihályfalvai református egyház az  egyházmegyei közgyűlésen, 1888 áprilisában,  kéri a kántortanító „bekebelezését”: „Az érmihályfalvi egyház Ürögi Sándor kántor, okleveles tanító bekebelezését s az érmihályfalvi egyházban állandó kántor-tanítóval megerősítését kéri.” 1888 április 6.sz. felterjesztés. /1/ és /5/

 „Az 1700-as     évektől  kezdődően  a kántortanítók névsorában olyan neveket találunk, mint: Ürögi Sándor /1887/ híres kántor”, írta Orosz Otília Valéria, Sass Kálmán a mihályfalvi rektorok névsora alapján. /4/

  A család sírkövét a református temetőben félredobva találtuk meg, valakinek éppen az a sírhely kellett,  innen került be a sírkő a templomkertben lévő kőtárba.

       Halotti anyakönyvi bejegyzése:

1922 ápr. 19.

Ürögi Sándor nyugdíjas tanító

67 éves, agyszélhűdés,

temette Végh József esperes

       Sírkövének felirata:

ABFRA

Itt nyugszik

Ürögi Sándor

1855-1922

és neje

Bellovits Ágnes

1857-1942

leányuk

Ürögi Annuska

1892-1914

Béke poraikra

„Minden gondotokat őreá

vessétek, mert neki gondja

van reátok.”I. Pét. 1. 5. r. 7. v.  

         A visszaemlékezők elmondása alapján jegyezte le Szuhányi Katalin a következőket: „A gyászháztól a temetőbeli végső nyughelyig tartott az utolsó útja a megboldogultnak. A gyászmenet zsoltárok és dicséretek éneklésével vonult végig a századfordulón a falun. Ürögi Sándor nagyon jó, erős hangú kántor volt. Ha nekieresztette a hangját még a szomszédos Penészleken is hallották a temetési éneket. Amikor a Mátrai féle gyógyszertárhoz ért a gyászmenet, mindig akkorra időzítette  református énekeskönyvünk 325.énekének utolsó versszakát. Nagy erővel zendített rá, Mátrai gyógyszerész barátját heccelve: „Nincs orvosság halál ellen/ patikában vagy más helyen /széles mezőn, drága kertben/ oly fű nincsen, mely a haláltól megmentsen”. /2/

      Felhasznált irodalom:

1. Orosz Otília Valéria: Műemlék orgonák az Érmelléki Református Egyházmegyében  Nagyvárad 2008,  122 – 124.oldal

2. Hol sírjaink domborulnak, Partiumi temetők Szuhányi Katalin írása: A város fölött az emlékezés magaslatán, 160.oldal

3. Emlékül, hogy emlékezz! Érmihályfalva monográfiája  Érmihályfalva 2016, 236.oldal

4. Sass Kálmán: Elvész a nép – Iskoláink története 1942

5. Királyhágómelléki Levéltár, Egyházmegyei közgyűlések jegyzőkönyvei 1888. IV. 17.