Tavasszal adtuk hírül, hogy a magyarországi Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kerékpárút kiépítését tervezi Debrecentől Vámospércsen át Nyírábrányig, illetve együttműködve a romániai hatóságokkal, Érmihályfalváig. Akkor Tasó László közlekedési államtitkár nyilatkozta, hogy a Debrecentől az érmihályfalvi határátkelőig húzódó 48-as országút modernizálását is tervezik magyarországi oldalon 2019-ig .
Aki az elmúlt hetekben, hónapokban járt az említett szakaszon, az tapasztalhatta, hogy az út mentén földmérési munkákat végeztek (a mérőműszerek látványa sok járművezetőt fékezésre is sarkalt, hiszen messziről sebességmérésnek is tűnhetett). Az utóbbi időben pedig erőgépek és építkezési anyagok halmai tűntek fel Nyírábrány határában. Mindezek nyomán arról kérdeztük Pajna Zoltánt, a Hajdú Bihar Megyei Önkormányzat elnökét (képünkön jobbra), hogy ezek a fentebb előrevetített munka részei-e? A Bihar, Szatmár és Hajdú Bihar megyék vezetőinek találkozóján Szalacson tartózkodott elnök igennel válaszolt, megerősítve, hogy az útszakaszt kiszélesítve 11,5 tonnás teherbírásúra erősítik, illetve megteremtik a kerékpárút létesítésének lehetőségét. (Ezzel hozzájárulnak annak a tervnek a kivitelezéséhez is, mely az eddigiektől függetlenül a határátkelő úgynevezett “nagyhatár-forgalommá” fejlesztését célozza, megszüntetve a 3,5 tonnára maximált teherforgalmat, amit ugyancsak bejelentettek a tavasszal – szerz.megj.)
Ugyancsak sajtóérdeklődésre válaszolva került szóba azoknak az utaknak a sorsa, melyeket rendbe tettek (leaszfaltoztak) a határ két oldalára került települések között, ám azóta sincsenek használatban. A Szalacson tartott tanácskozáshoz a legközelebbi ilyen az Érsemjénhez tartozó Érkenéz és Bagamér közötti, mely közel 4,5 kilométer hosszú, a munkálat 1,16 millió euróba került, ennek 96,5%-át az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozta.
Az átadásra 2012. őszén került sor, amikor úgynevezett határrandevút tartottak a két község között és amikor még kézzelfogható közelségűnek tűnt Románia csatlakozása a schengeni övezethez (jobbról: a határvonalon lezárt út). Amint a szalacsi találkozón elhangzott, bár Románia teljesítette a csatlakozás feltételéül rá kiszabottakat, a társulás politikai okokból elmaradt, holott az ország 2007-es EU-csatlakozásakor azt még 2010-re vetítették előre. Ennek hatására került be a magyar-román együttműködésbe az említett utak javítása, hogy a szomszédos, egykor egybefüggő régió lakosságának a határellenőrzés megszűntekor ne kelljen nagy kerülőket tenni.
Mivel jelentős támogatás érkezett az útjavításokra az EU-tól, Brüsszelből időnként rá is kérdeznek: használják-e ezeket? A nemleges válasz magában rejti a veszélyt, hogy a pénzeket esetleg vissza kell fizetni, ennek elkerüléséért némely polgármester időnként (például falunapokkor) eléri, hogy egy-egy napra ideiglenes határátkelő működjön a helyszínen, javítva a statisztikát és a büntetés elkerülésének esélyét. A hivatalos román álláspont az, hogy az utakat nem lehet használni, hiszen nem kerültünk be a schengeni övezetbe, egyik változás magával hozná a másikét is. Ennek olyan “zsarolás íze van”, de annyit ér, mintha a bolha kiabálna az elefánt füle irányába, hangzott el a szalacsi találkozón. Az utak helyzete tehát egy róka fogta csuka – csuka fogta róka állapot, közben az utak néptelenek, a lakosok pedig az eddigi határátkelőket használják (és állnak ott sorba).
(BN / Rencz Csaba)