Vajda Gyula és Baróthy József emlékére

Vajda Gyula és Baróthy József emlékére
2016. May 3.
Május 8-án emlékeznek meg Európa-szerte arról, hogy véget ért a második világháború. Ez alkalomból Kovács Rozália helytörténész a háború poklában odamaradt két fiatal érmihályfalvi katona emlékét eleveníti fel, akik életüket adták hazájukért.
2_sirkő_wm
A temetőbeli két sírkő

 „Ott álmodik…” Ez a véset van két fiatal érmihályfalvi katonának a sírkövén, melyet emlékükre állított családjuk. Mindketten a II. világháborúban estek el, idegen földön és ott temették el őket.

         A két sírkő a református temetőben található. Az adatokat, haláluk körülményeit a katonasírok nyilvántartási lapjairól tudjuk, az odamaradt katonák haláláról és temetéséről közölt adatokból.

         A nyilvántartási lap (lásd alább) szerint: VAJDA GYULA honvéd, 6. gk. k. tű. oszt. Lakik Érmihályfalva Kopasz utca 34. szám. Apja neve: Vajda Zsigmond, anyja neve Kovács Ilona.

 1919 szeptember 17-én született. Elesett 1944. augusztus 26-án Uhorinownál, a keleti hadszíntéren. A halál oka: gránit szilánktól has sérülés. Eltemettetett Pasiecna-n, “bajtársai örök nyugalomba helyezték”.

„Ott álmodik hazánk boldogabb és szebb jövőjéről.”

A másik odamaradt  katonahős BARÓTHY JÓZSEF őrvezető, aki a 25. gyalog ezrednél szolgált. Lakik: Nagytótfalu 16.szám. Apja Baróthy Sándor, anyja Somogyi Krisztina. Született 1917 január 26-án.

A magyarországi hadszíntéren esett el, Tordánál 1944 október 4-én, tüzérségi telitalálat következtében.

A család a református temetőben állított sírkövet az ő és az édesapja Baróthy Sándor emlékére, aki szintén 1944-ben hunyt el.

Beszélik, hogy az apa, Baróthy Sándor (1882-1944) „meghalt valahol a Tiszánál”.  Az oroszok által zabrált holmit kellett vigye szekerével. A vonuló oroszok hajtották a többi szekeressel, rabbal együtt, egyre messzebb településünktől, úttalan utakon. Mikor már nem bírt tovább menni, az oroszok belelőtték a folyóba.

„Ott álmodik szép hazája felől”.

         Nyugodjanak békében!