Ezelőtt 201 évvel, 1813-ban látta meg a napvilágot Kuthy Lajos, az akkori helyi református lelkész gyermekeként, meghalt 1864-ben, 150 éve. Tavaly szép ünnepség keretében emlékeztünk meg róla, és koszorúztuk meg a 2008-ben állított emléktábláját.

Kuthy Lajos próza- és drámaíró, a romantika képviselője, a Tudományos Akadémia (1843) és a Kisfaludy Társaság (1845) tagja. 1846-47-ben írta meg, népszerűségének tetőpontján, legismertebb és legsikerültebb regényét, a “Hazai rejtelmek” címűt, melynek 1906-os kiadásából mutatunk meg két illusztrációt.

Nemeskürthy István irodalomtörténész így ír a regényről: „Ha fellapozzuk a könyvet, azonnal szembetűnik Kuthy lebilincselő elbeszélő modora és érdekes cselekménybonyolítása. Kuthy a nem sokkal később fellépő Jókai előfutára.”; Sikerei ellenére olvasói, barátai elfordultak tőle, így büntetve, amiért a világosi katasztrófa után nagy nyomorba jutott, előzőleg jómódhoz szokott, a nélkülözést elviselni nem tudó író elfogadta az Albrecht főhercegtől felkínált megyei biztosi állást, amit “árulásként” minősítettek. Gyászjelentésének megmaradt, a budapesti Széchenyi Könyvtárban őrzött példányára egy ismeretlen a következő sorokat írta: “A hírneves Kuthy Lajos író gyászjelentése, mely kevés kézben lesz meg. Végnapjaiban hivatalos állása miatt minden jobbérzésű magyar által megvetett, a gondok által kilökődött ember volt. Én rajongtam iránta, mint írót ismertem, excentrikus életét kerültem, de megvetni nem, csak sajnálni tudtam.”

Emlékezzünk tisztelettel reá!