A Hungaria Nostra Egyesület még januárban meghirdette pályázati lehetőségét, amelyre írásos dolgozattal, rajzzal vagy makettel lehetett jelentkezni. Mindezek leadási határideje február 28. volt. Érmihályfalváról összesen hárman jelentkeztünk, mindannyian dolgozatot írtunk. Kovács Nóra és Költő Klaudia Erika Az érmihályfalvi református templom és egyház története című dolgozattal jelentkezett, Molnár Kamilla, vagyis én pedig Egy elfeledett közösség. Az Érmihályfalvi zsidók emlékezete és hátrahagyott örökségük pályamunkát írtam.

A díjátadóra május 25-én került sor, Budapesten a Történeti Múzeumban, itt jutalomként könyvet kaptunk, majd ingyenesen bejárhattuk a múzeumot. Találkozhattunk Ráday Mihállyal, az egyesületelnökével, aki személyesen adta át a díjakat. A díjak mellett lehetőségünk nyílt részt venni az egy hetes ifjúsági táborban Kecskeméten. Érmihályfalváról egyedül vettem részt a táborban. Örömmel töltött el, hogy mesélhettem a résztvevőknek kis városomról.

Nagyon jól éreztem magam ez alatt az egy hét alatt. Lehetőségem nyílt megtapasztalni milyen is az, amikor az embereknek önzetlenül segítünk, ugyanis a tábor délelőtti részében (8 és 12 óra között) dolgoztunk. A csoport fiatalabbik része padokat festett a Rákóczi úton, összesen 74 pad lett kész a tábor végére. A csoport másik része a Városháza felújításában segédkezett, leszedték az évtizedes vadszőlőt az épület falairól, a padláson pedig téglákat mentettek, pakoltak, hogy vissza lehessen építeni az épületbe. A református temetőben hadisírokat gondoztunk.

A munka mellett délutánonként jutott idő a város megismerésére is, megnéztük a Cifra palotát, a Nemzetközi Kerámia Stúdiót, a hangszerkiállítást, strandoltunk és Bugacra is ellátogattunk. Péntek este egy közös záró rendezvényen műsorral és rajzokkal búcsúztunk. A szervezők megköszönték a városért tett munkánkat. Szombaton délelőtt indult mindenki haza. Rengeteg új élménnyel gazdagodtam, sok új barátra tettem szert, akiktől nehéz volt megválni, megígértük, hogy jövőre találkozunk.

Köszönettel tartozom az érmihályfalvi Polgármesteri Hivatalnak, amiért segítettek a díjátadóra és Kecskemétre eljutni, illetve mindazoknak, akik segítettek a dolgozatom megírásában, vagyis: Klein Lajosnak, aki kinyitotta számomra az érmihályfalvi zsinagógát és érdekes információkat osztott meg a saját családjával kapcsolatban és Szilágyi Andrea muzeológusnak, aki pedig segítségemre volt az adatok gyűjtésében, keresésében.

Molnár Kamilla

a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának

10. osztályos érmihályfalvi diákja