Hetedik alkalommal rendezték meg az Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napokat Érmihályfalván. Az eseményt idén is az Érintő Egyesület szervezte, támogatta a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács érmelléki szervezete, valamint Érmihályfalva önkormányzata. A négynapos rendezvényt dr. Szilágyi Ferenc, az Érintő Egyesület elnöke nyitotta meg. Az egyesületi elnök rövid üdvözlőbeszéde után Szilágyi Ferenc Hubart helyi képzőművész, költő és író foglalta össze a már hagyománnyá vált érmelléki rendezvény hasznosságát, célját. Köszöntötte az egybegyűlteket Czeglédi Júlia, a helyi EMNT-iroda vezetője is (aki évről évre a rendezvény főszervezője is egyben), majd átadta a „szót”; Balázs Borbálának, aki népdalcsokorral örvendeztette meg a hallgatóságot, Balázs Eszter citerakíséretével. A citeramuzsikát követően az albisi Nagy Zsófia is népdalokkal tette színesebbé a rendezvény megnyitóját.
A „kézműves tanoncok”; az első napon törlőkendőket szegtek, majd, mint eddig minden esztendőben, Sárkány Szabolcs albisi kerámiamester igazgatta a formálható agyagra a gyermekkezeket, amelyek alatt tányérkák, vázák, tálacskák öltöttek formát. Az idei kézműves napok újdonságaként régi használati tárgyakat is kiállítottak a szervezők, mi több, egy sarkot is berendeztek régi szőttesekkel, kézimunkákkal.
A stelázsin évszázados konyhai eszközök sorakoztak, amelyeket egyenként Szilágyi Ferenc Hubart képzőművész, író mutatott be: a rézmozsarat, a hurkatöltőt, régi fakulacsokat, különböző méretű szenes vasalókat (valamennyi konyhai kellék), amelyeket a mai gyermekek már nem ismerhetnek. Még egy régi Singer varrógép is előkerült, amelynek segítségével a múlt században sok viselő és báli ruha elkészülhetett a fürge asszonyi kezeknek köszönhetően.
Másnap is folytatódtak a foglalkozások, ezúttal a konyhai törlőkendők további kivarrására került sor, régi mondásokkal tarkítva a közepét, majd mézeskalácssütés, illetve -díszítés, valamint a kendőtartó faanyagának alapszínfestése volt napirenden. A varrásnál a betűk előcsalogatásában tapasztalt kezű nagymamák és anyukák segítettek, a kendőtartók lakkozásában, csinosításában is hozzáértő kezek mutatták a munkamenetet, amelyet a nagyobb gyermekek hamar elsajátítottak és a kisebbeknek is szívesen segítettek.
A mézeskalácssütés titkait idén is Jakó Jolán óvónőtől lehetett „ellesni”;. Nagy igyekezettel próbálta átadni e hagyományos mesterség fortélyait a gyermekseregnek, akik serényen nyújtották, formázták a csillagocskákat, szívecskéket, majd sütötték szép fényesre, puhára azokat.
S ha már hagyományőrző napok, vigadalom is volt bőven. Borbély Simon Andrea tanítványai perdültek táncra, igazi népi muzsikára, énekelve, kurjongatva, ahogy az egy igazi csizmaszárverőshöz, szoknyaforgatóshoz dukál, bár ezúttal csak amolyan kézművesekhez illő viselő ruhában ropták a csujogatóst, ráadást adva szombaton is, a záróünnepségen.
A rendezvény harmadnapjára maradt a törlőkendő-tartók, valamint a falra akasztható tányérok kifestése. A tányérok mintázatai Kovács Éva helyi üvegfestő irányítása alatt kaptak végső formát. Szombaton, a zárónapon a korongozásból származó agyagedényekre is felkerültek a népi mintázatok, majd kialakult a kiállítás színes standja is. Zárásképpen a négynapos munka kiértékelését Jakó Jolán végezte, majd kiosztották az emléklapokat is, megköszönve mindennemű segítséget, a temérdek háttérmunkát, a mesterek, képzőművészek közreműködését, a pedagógusok, szülők, nagyszülők segítését, felügyeletét.