2018. February 5.
Kedves hagyománnyá vált immár az érmihályfalvi Szépkor Nyugdíjas Egyesület számára a pótszilveszternek elkeresztelt találkozó megrendezése, amely arra hivatott, hogy összehozza a tagokat, hogy kimozdítsa őket a mindennapok szürkeségéből, vagy éppen a nyomasztóvá nehezedett magányból. Hogy ez mennyire sikerült, arról Boros József számol be.
(Fotók: Kugler Erzsébet)
A péntek délutáni összejövetel ezúttal is tökéletesen elérte célját, hiszen kb.80 személyt „mozgatott meg”;, ugyanis hozzávetőlegesen ennyien jelentek meg a batyus bálnak becézett találkozón, amelyet, szokás szerint, megtisztelt jelenlétével Nyakó József polgármester és Karsai Attila polgármester helyettes. Ezúttal jelen volt Csűri József is, a helyi Szociális-Egészségügyi Központ igazgatója, aki, elmondása szerint, meglepően jól érezte magát a rendezvényen.
Ezúttal is a megszokott egyszemélyes zenekar, Boldog György (Gyuszi) volt a zenész, aki már évek óta szolgáltatja az idősebb nemzedék fiatalságát felidéző talpalávalót jutányos áron, s akinek ezúton is megköszönjük ezt .
Az Egyesület elnöke, Bobes Erzsébet köszöntője után a polgármester, aztán pedig a polgármester helyettes üdvözölte a jelenlevőket, mindketten örömüket fejezték ki amiatt, mert ilyen szoros, jól szervezett közösség él és tevékenykedik a településen, amelyik megmutatja, hogyan kell elfogadni, megélni az elkerülhetetlen idős kort.
Ezúttal is az egyesület tagjaiból alakult női „tánckar”; (betanította Lunczer Mária nyugdíjas sporttanár), utánuk pedig, a már külföldön is jó hírnek örvendő helyi Móka amatőr színjátszó együttes három tagja, Kulcsár Ágnes, Boros József és Szabó János,utóbbi a csapat többszörösen díjazott vezetője és rendezője, mutatott be egy rövid operett összeállítást gazdag repertoárjukból.
A fergeteges jókedv, együtt nótázás és tánc szüneteiben aztán az említett szereplők, immár közkívánatra, ismét színpadra léptek, ám ezúttal egyedül énekeltek olyan, immár klasszikusokká vált szerzeményeket, amelyeket Aradszky László (Isten véled édes Piroskám ),Zorán (Kell ott fenn egy ország) tett ismertté és kedveltté, valamint egy Kató nénis összeállításnak tapsolhatott a hálás közönség.
A kevés férfi (összesen kilencen voltunk a zenésszel együtt, ugyanis alig vagyunk már nyugdíjas korúak, ami szomorú ugyan, de, sajnos, világjelenség, mármint az, hogy a férfiak életkora sokkal rövidebb a nőkénél!) jelenléte talán színesebbé tette valamelyest a közösség összetételét. Öröm volt látni, hogy a nyolcvan, vagy még azon is túl levő hölgyek még mindig képesek voltak tangózni fiatalságuk kedvenc dalaira, de a twist, a csárdás vagy Kis Grofó által megénekelt”; járás”;, s a ma divatos nóták sem fogtak ki rajtuk.
Az idősek ezúttal is igazolták azt a tényt, hogy a „szépkor”; az nem magunkba fordulást, tehetetlenséget, a lélek megsavanyodását jelenti, inkább életünk egy új szakaszát, amelyik olyan lesz, amilyenné képesek leszünk alakítani.
Boros József