A becsületességről és az emberségről

Engedjék meg, hogy „Az iskolabusz csak az iskola diákjait és alkalmazottait szállíthatja”; című írásban egy aggódó szülő leveleként idézett szövegből, a Zelk Zoltan iskola nevében, csak ezt a két mondatot kommentáljam: “Kérvényt nyújtottunk be az iskola igazgatójának, engedje meg, hogy a három líceumos is utazhasson a buszon, akár bérletet is fizetnénk. Választ ez idáig nem kaptunk, pedig ez az az intézmény, ahol becsületességet, emberséget is oktatnak! ”;

Úgy gondoljuk, hogy a tisztelt szülő, elragadtatásában vagy akár szándékosan, bár ha kissé cinikusan is, de ártott iskolánk jó hírének.

Iskolánkban igenis becsületességet és emberséget oktatnak, mi több, vezetőségünk és legtöbb pedagógusunk is becsületesen és emberséggel teszik ezt.

Mindjárt az elején határozzuk meg mi is az a becsület, becsületesség, emberség.

Becsület (főnév): – Erkölcsi szilárdság, jellembeli tartás: – a helyes, magas erkölcsi szintű tevékenységekhez és alapelvekhez való ragaszkodás; a helyes és helytelen megítélésében mutatott kifinomult érzék. – Az erkölcsi szembenézés képessége: amikor egy személy képes felvállalni a felelősséget a tettei következményeiért.

Becsületesség (főnév): – az a jellemző, hogy valaki becsületes vagy tisztességes; tisztességesség.

Emberség (főnév) : – emberbaráti érzelem, becsület, udvariasság, illedelmes magaviselet, szolgálati készség, hitel, erő, tehetség.

(Wikiszótár.hu – Magyar értelmező online szótár meghatározásai)

A Zelk Zoltan iskola Vezetőtanácsának 2013. Szeptember 23-án meghozott döntésében – mely szerint a tanulók ingáztatását, illetve a tulajdonunkban lévő iskolabuszok személyszállítási besorolását szabályozó törvénykezés nem teszi lehetővé a Pásztorgazról ingázó középiskolás tanulók szállítását – mi nem becsületes, vagy nem emberséges?

Döntésében iskolánk Vezetőtanácsa ragaszkodott a törvények betartásához, a szállításra jogosult (Zelk Zoltános) gyerekek minél biztonságosabb utaztatásához, az ingáztatás minél pontosabb és minőségibb lebonyolításához. Ugyanakkor becsülettel vállalja döntése következményeit, a jelentgetéseket (polgármesteri hivatalhoz, tanfelügyelőségre, és ki tudja még hova), az újságcikkekben való torz képet (Molnár I. kapott szóbeli választ a kérésére, 30 napon belül írásban is közöljük vele a Vezetőtanács döntését, csakhogy, mivel a válasz számára nem kedvező, egyszerűbb azt letagadni), a magyarázkodást (a becsületességünkről és emberségünkről )…stb.

Mi nem emberséges? Bár sajnáljuk a szóbanforgó diákokat, mert valóban messziről kell iskolába járniuk, de vannak más lehetőségek is. Ha a szülők valóban bérletet akarnak fizetni (ami nem igaz, mert jól tudják, hogy az iskolabuszok gyermekingáztatásért nem kérhetnek pénzt), fogadjanak fuvarosokat. Mivel 15 életévnél korosabb gyerekekről van szó ingázhatnak kerékpárral, albérleti lehetőség is van a városban, stb. Most is, és eddig is így oldották meg ezt a dolgot azok a szülők, akiknek onnan jár/járt a gyerekük az iskolába, velük szemben sem lenne becsületes, hogy egyeseknek jár az iskolabusz, másoknak meg nem.

Az is igaz, hogy a szóban forgó diákok nem is olyan rég még a mi tanulóink voltak. Akkor Ők is élvezték a biztonságos szállítást (nem kellet ketten üljenek egy széken, beköthették magukat a biztonsági övvel, ami egyébbként kötelező, élvezhették a szakácsnő és a tanítónéni felügyeletét). Akkor a tisztelt szülőknek is jó volt! Nem volt baj, hogy más gyermeke, aki akkor járt a Pásztorgazról középiskolába, gyalog járt.

Becsületes, tisztességes dolog lenne-e a buszvezetővel szemben az, hogy kötelezzük a szabályok megszegésére, és ő, mivel félti munkahelyét több személyt lenne kénytelen szállítani a megengedettnél, kockáztatva ezzel a személyszállítási engedélyének vagy akár a jogosítványának a felfüggesztését, bevonását? Emberségesebb lenne-e az előkészítő osztályos gyerekeket egy ülésbe ültetni az elsősökkel, vagy a másodikosokkal, vagy bárkivel, csak azért, hogy a IX.-XII. osztályosnak helye legyen? Kitenni a kicsiket a nagyobb diákok kényének kedvének? A kicsikkel szemben emberséges lenne-e, hogy ketten nyomorogjanak egy széken, és esetleg, mivel nem ülnek jól, és nem tudják bekötni biztonsági öveiket, a földúton – akár 30 km/órás sebességnél is – egy hirtelen fékezésnél, vagy egy nagyobb döccenőnél leessenek a székről, és összetörjék magukat (mert ugyebár ez is baleset)? Becsületes lenne-e a kicsik szüleivel szemben, akik bizalommal ültetik nap mint nap gyermekeiket az iskolabuszba, hogy ne adj’Isten egyszer összetörve vigyük haza gyermeküket, csak azért, mert olcsó szimpátiáért az iskolaigazgató, vagy akár a polgármester kegyet gyakorolt egyes középiskolás gyerekekkel?

Higgyék el, a baj akkor is bekövetkezhet, ha szerintünk mindent megtettünk az elkerülése érdekében. Hát még akkor, ha tudván tudva vétünk a szabályok ellen.

Iskolánk vezetősége elsősorban a Zelk Zoltán Iskola diákjaival, azok szüleivel, és az alkalmazottaival szemben kell felelőségteljes, becsületes, tisztességes és emberséges döntéseket hozzon. Sok esetben ez sem olyan egyszerű! Természetesen ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a középiskolás diákokkal, pedagógusokkal és szülőkkel, vagy bárkivel szemben becsületesek, emberségesek, segítőkészek legyünk – és megítélésem szerint azok is vagyunk, és azok is leszünk – mindaddig, mig ezt a szabályok, a törvények betartásával, és a mi iskolánk érdekeinek szellemében tehetjük.

Tisztelettel:

Csengeri Csongor

a Zelk Zoltán Általános Iskola igazgatója