Sillye Judit: A fény ünnepe

november fakult díszletéből

eltűntek mind a sugarak

csalfa felhők fogságába estek

így náthás köd üdvözölte

a trónfoglaló decembert

a didergő földet szánva

kevés fehérrel betakarta

majd táncoló csapkodó szelek

a csatornákat megríkatták

s vízcseppekből gyöngyöt fűztek

a hiú tél homlokára

az esték kézenfogva járnak

sűrű tejszínű homállyal

levegőben furcsa zsongás

mindenek a fényre várnak

fenyőágak tanakodnak

a hajukban aranyszalag

sziklába vájt barlang mélyén

egyszerű szegényes jászol

de a mindent átfogó fény

érezzük onnan világol

a Megváltó megszületett

neked nekünk mindenkinek

csak fény árad semmi árnyék

ezt hozza el a karácsony

ha van aki a lelkünket

megsebzi olykor aki bánt

csak jóval viszonozzuk

jót és rosszat egyaránt

feledjünk el bocsássunk meg

mindent ki mit vétkezett

szívünkben a visszás érzést

győzze le a szeretet

2017. december