Az önkormányzat először 2013-ban szervezte meg a városrészek egymás közötti politikamentes, játékos, családias, közösségépítő versengését, a Részek Viadalát, melynek neve idén Részek Diadalára szelídült.

A szervezők és csapatkapitányok előzetes megbeszélésén Nyakó József polgármester már elmondta: a változtatásra azért volt szükség, mert többen kifogásolták a versenyek lebonyolítását, a feszültségek kiküszöbölésére pedig inkább a szórakozásra, a közösség-építésre akarták a hangsúlyt fektetni. nagyjából ugyanezt mondta el rövid megnyitó beszédében vasárnap délelőtt is a Gödör rendezvényház udvarán felállított színpadról, amikor az előző évekhez képest kevesebb résztvevőt köszönthetett. Ekkor már a csapatok saját sátraiknál nekifogtak a főzésnek, majd a Boros Emőke, Szabó János, Balogh Béla (Dodó) műsorvezető-trió vette át a szót. Elsőként is mindjárt egy “várostörténeti eseményt” konferálhattak fel: a Bank utca szerény létszámú csapatával “testvérváros-részi szerződést” kötött a Nagyújváros csapata, Kis Csaba és Pap László írta alá a paktumot egy esztendőre szólóan (melynek záradékait ennek ellenére a politikai szokásoknak megfelelően 30 évre titkosították).

Ezek után, a megállapodás folyományaként, a lila és kék zászlók egy sátornál lengtek, a többi csapat (Morgó-Tábla – zöld, Derík – sárga, Százhold – piros, Dihenes – narancs, Kisújváros – fehér) szomszédságában.
A jókedvű alaphang megteremtése után a Borbély-Simon Andrea és Csaba, Gheri Judit, Bibart-Nagy Timea és Szilágyi Andrea szervezők kitalálta próbáknak kellett megfelelni: volt pálinkaivás (egyébként is, de ebben az esetben az ellenfél csapattagok egymást itatták), íjászat (amit a nap nagy részében lehetett gyakorolni Szabó Árpád hagyományőrzőnek köszönhetően), almaszedés vízből csak szájjal, pénzhalászat harisnyából (ami első hallásra könnyűnek tűnik, de mint tudjuk, a harisnya igen nyúlékony holmi), vízzel töltött lufik dobálása (ami a nagy melegben nem volt olyan kellemetlen), lufistánc (amikor a két táncos közrefogott egy lufit), lekvárevés, de jutalmazták a nagycsaládosokat (Lunczer, Bánházi, Diószegi), kellett rövid kulturális műsort rögtönözni és verset írni a paszulyhoz. Hogy miért éppen hozzá? Mert közös kötelező feladat volt minden csapatnak egy kolbászos paszulyt főzni, melyeket később a csapatkapitányok minősítettek, s melyek elfogyasztása után különösen jól ment a már említett lekvárevés…

A próbákon, az előzetes megegyezés szerint, nem volt zsűrizés, a résztvevők olyan sapkákat kaptak jutalmul, melyek a májusi, 25. Nyíló Akác Napokra készültek. A próbák

Végül természetesen minden csapat kapott egy-egy oklevelet, a következő kitüntető címekkel: a Bank utca lett a legegyüttműködőbb, a Morgó Tábla a legmuzikálisabb, a Derík a legkreatívabb, a Százhold a legfényesebb, a Dihenes a legnépiesebb, a Kisújváros a legcsaládiasabb, a Nagyújváros a legféktelenebb csapat.

Aki ott volt az egész napos rendezvényen, az igen jól érezhette magát, ha akarta, azt pedig, hogy ebben a formában van-e igény a rendezvényre, a következő esztendő fogja eldönteni.