Az időjárás átrendezte az Érmihályfalván vasárnap délutánra tervezett programot. Eredetileg szabadtérre hirdettek meg több eseményt is, ám a szokás szerint ilyenkor a főtérre kirakott EU-tagország lobogókat viharos szél tépdeste, ami a színpad félállítását is értelmetlenné tette, a programok a kultúrházba költöztek. A Nagyváradi Fúvószenekar térzenéjéből így “beltéri” zene lett, ám a muzsikusok ebben a formában is remek hangulatot teremtettek. Amíg az idősebb generáció már csak a temetőbe kivitt virággal emlékezhet édesanyjára, addig a fiatal édesanyák gyönyörködhetnek gyerekeik műsorában, mondta anyák napi köszöntőjében Nyakó József polgármester, és ezzel át is tértünk az anyukák köszöntésére, melynek során kisdiákok adták elő műsorukat, majd a város tucatnyi előadócsoportja követte őket. Egy új díjat is átadtak ezúttal, 10 jelölt közül kiválasztva azt az édesanyát, aki nagy család mindennapjait igazgatja példás módon: Kelemen Edit 5 gyereket nevel.

Huszonöt év távlatából nézve megérte-e Érmihályfalvát várossá nyilvánitani 1989. május 4-én? Ez volt az alapkérdése annak a talk show-szerű beszélgetésnek, melyen különféle területek (egészségügy, közigazgatás, tanügy, vállalkozó) képviselői mondták el véleményüket. Bár a helyieket nem kérdezték meg akkor az intézkedésről, egyöntetű volt a vélemény, hogy arra nagy hatással voltak a mintegy fél év múlva bekövetkezett “decemberi események”. Mérlegre téve jót és rosszat, a konzekvencia az volt, hogy a városi státusz mégis több előnnyel jár, és hiba volna engedni az időről-időre megjelenő véleményeknek, miszerint vissza kellene lépni a községek közé, még akkor is, ha van igazságtartalma a már híressé vált szállóigének: Ez a falu város! Bizonyára vannak, akik nem így gondolják, ám ők sajnos nem vettek részt a bárki számára nyitott beszélgetésen…

Az utolsó programnak hirdetett szabadtéri retro buli ugyancsak az időjárási viszonyok miatt elmaradt.

(BN)