Sokan emlékezünk még arra a szökőkútra, mely a régi posta előtt volt felállítva, a 70-es évek elején. Kinek az ötlete alapján készítették és kik, azt nem lehetett tudni, de nem is igen érdekelt senkit, nem volt hosszú életű, „elmúlását” se sirattuk meg, nagyon csúnya volt.

“A »mű« váratlanul jelent meg Mihályfalván a posta előtt: szökőkút. Szökőkút a legújabb fajtából – amely cifra is meg bádog is, tarka is meg olcsó is…Tulipiros. Vízhányó… (Két szökőkút állott még, egy a parkban, mely egy nyarat működött, kettő az akkori cukrászda kerthelyiségében volt, 1972-ben született, néhány napig működött, ez volt a mihályfalvi »Trevi« az ifjúág 5 és 10 banisokat hajigált a »hervadása liliom hullás volt«.) Egyszer csak egy szép nyári napon kivirágzott a harmadik generáció – tulipán – pompában. Kacérkanyargósan és bádog-öntelten trónol azóta a posta előtt… Virult és fröcskölt – élt három hetet, három váltásban hol csorgott, hol csepegett, hol megállt…Tudomásukra hozom még azt is: a »Művet« eszi a rozsda.(Csak hadd egye.)”

A Szökőkút–parádé című cikk a Fáklya napilap 1973. december 7-i számában jelent meg, írta Szabó Zsigmond, Érmihályfalva.

Az újságcikk Czirják Emma tanárnő relikviái közül került elő, Szuhányi Katalin tanárnő használta fel 2018. júniusában egy leporellóban, amit a 45 éves érettségi találkozót ünneplő öregdiákoknak adott emlékül. Az újságcikk írója, Szabó Zsigmond, ennek az osztálynak volt jeles diákja.

2018-ban a városi parkban van szökőkút, lásd fentebb (fotó: Rencz Csaba) 

         Kovács Rozália