Az esti koncertek sorát a Maxim nevű bukaresti együttes nyitotta. A fiúkat nagy ovációval fogadták főleg a fiatalok, közülük is inkább a lányok, és újra bebizonyosodott, hogy a rajongók számára – akik vélhetően nagyrészt diákok voltak – ez esetben nem volt akadály a román nyelv, együtt énekeltek az előadókkal.
Ugyancsak nagy örömmel fogadták a rajongók a BSW (BeerSeeWalk) nevű budapesti rap-duót. Fiatalok tucatjai lengették karjukat ütemesen az első ki tudja hány sorban, miközben együtt mondták (időnként hadarták) a nem éppen a szép magyar beszéd hagyományait ápoló szövegeket a két előadóval, Gabennel és Meklóddal.
A fesztivál utolsó száma mindig egyfajta csattanó, ez idén sem volt másként. Igaz, nem pont úgy csattant, ahogyan a szervezők eltervezték… Egy retró mega-koncert szerepelt a programban, négy fellépővel. Az Abrakazabra együttes, mint kísérő, be is hangolt, a hallottak arról győztek meg, hogy magukban is hatalmas bulit tudtak volna csapni. Ám az első sztárfellépő Kefir volt, aki a hajdani V-Tech együttessel volt már nyíló akácos vendég. Aki úgy gondolta, hogy a szép emlékű romantikus dalok ma már nem ütnek nagyot, annak jött a bizonyíték: még alig ért az Álmodoztam című nóta kétharmadáig, mikor kicsapott a biztosíték… A szervezők persze nem a dal erejének tulajdonították ezt, és azonnal hozzá láttak a javításhoz, hiszen sötétbe borult a színpad és a tér egy része is. Jó másfél órát tartott a kényszerszünet, ami alatt a sör- és egyéb sátraknál azért égett a villany, volt is forgalom (talán éppen utóbbi okozta a hálózati túlterhelést). Bár biztosan voltak, akik a várakozás ideje alatt távoztak, a tömeg egészén nem tűnt fel, hogy sokkal kevesebben lettek volna, mire egy generátor közbeiktatásával sikerült végül folytatni a programot. De volt veszteség is, hiszen az idő múlásával előbb távozott Kefir, aztán a Desperado együttesből ismert Betty is, sőt, Auth Csilla is (állítólag további koncertjeik miatt nem maradtak leszerződött idejükön túl…), így a retró-koncert végül egyedül a Kerozin együttes frontemberére, Kovács Axelre hárult. Úgy tűnt, őt nem viselte meg a várakozás (a mögötte állt zenekart sem), éppen úgy kívántunk halált a májra, vagy könyörögtünk bebocsátásért a kismalacnak, mintha mi sem történt volna.
A záróünnepség a Syluette menettáncosok színpadi produkciójával kezdődött, majd – ahogyan a pénteki megnyitón, úgy most is – a Boros Emőke, Balogh Béla Dodó, Szabó János bemondói hármas magyarul, románul és angolul konferálta le a négynapos műsorfolyamot, név szerint színpadra kérve a szervezőket és programgazdákat, hogy a publikum megtapsolhassa őket. Zárszavában Nyakó József polgármester elnézést kért az áramszünet okozta kellemetlenségért, reményét kifejezve, hogy máskor nem lesz hasonló, ugyanakkor úgy értékelte, hogy mindez nem tudta elrontani a fesztivál egészének pozitív összképét. Örömmel állapíthatta meg, hogy semmilyen probléma, rendbontás nem adódott az előző napokban és az időjárás is jól alakult. Külön köszönetet mondott a szervezői gárda mellett a szponzoroknak, illetve a mintegy 1100 aktív fellépőnek, résztvevőnek.
Elhangzott még egy ígéret is, hogy a most elmaradt koncertek előadóit máskor más formában még meginvitálják, kárpótlandó a rajongókat.
Nem maradt más hátra, mint az idén is színpompás tűzijáték, mely után még egy darabig igen sokan időztek a vendéglátósátrak alatt.
Hétfőn reggel már takarították az önkormányzat alkalmazottai a főteret és a szomszédos utcákat (ahogyan az előző reggeleken is), ahol eltüntették az előző éjszaka nyomait.